Umberto Eco volt az egyetlen ember aki olyant írt a meglévő tudásháttér bemutatásáról, amelynek megvan a belső konzisztenciája. Ha beírom a keresőbe a "research method" és "literature review" és "Umberto Eco" akkor háromezer találatom van. Ha csak azt írom be, hogy "research method" "literature review", tehát azokat keresem, akiknek lövésük sincs a műfaj egyetlen könyvéről akkor hatmillió találatom van. Egyszerű a következtetés: a jámbor közleményírónak esélye sincs eljutni az egyetlen értelmesen (olvasd: nem innen onnan összekapkodott szavak egymásmellé rakása) megírt szöveget.
Belenéztem néhány említésre érdemtelen szerző kézikönyvébe, és hasonszőrű folyóirat főszerkesztők követelményeinek leírásába. Rájöttem, hogy a tudásháttér bemutatását akár, hogy megcsinálod mindig lehet vannak benne belső ellentmondások. A gond ezzel csak az, hogy ki kell állnom doktorandáim és doktoranduszaim elé, és valami olyant mondani, ami nem égeti le a bőrt a pofámról, és nekik sem lesz káruk belőle.
A statisztikászok kimutatták, hogy rosszabb eredmények születnek az intelligenciateszteken az 1970-es évek óta. De, jobb autók, repülök, és szatellitek születnek. Tehát a kettőnek semmi köze egymáshoz. „Nem a stressz öl meg, hanem az, ahogyan reagálsz rá.” – mondta Selye János. Talán én is így vagyok, nem a gyorsul közlekedés, de talán a lapos kézikönyveket böngésző doktorandáim és doktoranduszaim fognak megölni. Lesz@rom a hatmillió találat befolyásoló erejét.
"Nekem a következő válasz tűnik a legésszerűbbnek : ki kell választani két-három szöveget a legáltalánosabb kritikai irodalomból, hogy képet kapjunk témánk hátteréről. Azután kell szembenézni a választott szerző műveivel, és meg kell próbálni megérteni, amit mond. Utána el kell olvasni a fennmaradó szakirodalmat, majd az újonnan megismert gondolatok fényében vissza kell térni a szerző vizsgálatához. Ez azonban nagyon elméleti tanács. Valójában mindenki olyan ritmusban tanul, ahogy kedve tartja, és sokszor még azt sem lehet mondani, hogy a rendszertelen „habzsolás” káros. Igenis lehet cikcakkban haladni és változtatni a célokat." (Umberto Eco)