Megfagyott a levegő, amely amúgy sem volt perszelő a foghíjas nézőtéren, amikor némi felvezetés után bemondtam: Ha a HR lényege a beszéd, akkor őseinktől kell tanulni. Lassan vezettem oda a közönséget, ahonnan már nem volt visszaút. Muszáj volt megérteni, hogy nem létezik semmi más, nincs fára mászás, legovárépítés, pacalfőzés... A trivium (Grammatica, Retorica, Dialectica) minden tudás és minden tanítás és tanulás előfeltétele volt, és lesz.
Tanulni vágyó ember vagyok, s a tájak és a fák semmire sem tudnak tanítani; csak az emberek, ott a városban. (Szókratész)
Kevesen merik vitatni, hogy a grammatika, logika és a retorika szabályainak ismerete elengedhetetlen azoknak akik beszéddel keresik a betevő faltjukat. Nem is volt vita, csak szomorúság. A végén, néhányan kínjukban megpróbáltak tapsolni, de nekik sem ment.
Borzasztó ilyen ünneprontónak lenni, a második gépkorszak ünneplésén. Valakinek ezt is fel kell vállalni a nagy ujjongás (vulgáris tanok eredményeinek magasztalása) peremén.
