Talán igen, talán nem

tömörítvény vagy szinopszis

A kortárs folyóiratszerkesztő divatcikk lett a konferenciákon. Ha ezeken a prezentációkon, egy kicsit a spanyolfal mögé nézünk, akkor kínálkozik a valóság: munkanaponként öt szerző átvilágíthatatlan és ötször negyvenoldalnyi szöveg elolvashatatlan. Minden az első néhány soron múlik!

Hacsak lehet, akkor legyen benne már a második mondatban „a gyilkosság”. Valahogy úgy ahogy a Colombo filmekben. Tudjuk, ki a gyilkos az első perctől és utána másfél óráig mutogatjuk az okoskodást, amely nyomán a „mester-nyomozó” megtalálhatja a gyilkost. Ez másként és másnak izgalmas, mint egy dráma, ahol az ötödik órában tudjuk meg, hogy Cassio megölte Roderigót, Otello megölte Desdemonát és végül elvágja a saját torkát is.

Tömörítvény vagy szinopszis? Hát, egyik sem. Ez valami új, aminek régi nevet adtak és majdnem mindig a felhívás tartalma is zavaros. Ahány rendező (olvasd: folyóirat szerkesztő) annyi félrebeszélés, arról, hogy bevállal egy fogalom- vagy módszer-gyilkosságot.

Legyen valami minél ártalmatlanabb „csattanó” az elején, a mit majd hosszasan igazolsz egy új csoporton. Tanuld meg az új módit. Ne félj könnyű lesz elfelejteni, ha majd drámaíró leszel.

A szabálykövető korban, talán nagyobb az esély, ha gyorsan ( háromszáz szóban) megmondod:

1. melyik megoldott rejtvénynek rugaszkodsz neki?
2. mit találtál?
3. amit találtál, az melyik rejtvény-megoldásnak a sokadik bemutatása?
4. miként adsz új alátámasztást a már megfejtett rejtvénynek?

Gastarbeiter

Úgy tűnik, hogy a poén nem az utcán hever, hanem a vonatokon. Ismét le-hallgattam egy beszélgetést a vonaton. A hetvenes évek kosárlabdadrukkerei beszélgettek. Majdnem tiszta emlékek lettek volna, ha nem felejtették volna ki az akkori Csepel (1972 bajnokcsapat) kosarasait. Amikor eljutottak a mostani kosárlabda-vendégmunkásokig, akkor elterelődtek a gondolataim.

A hatvanas és hetvenes években hallottam gyakran a Gastarbeiter szót. Olvasata mindig valamilyen nagyobb falatért sok mindent beáldozó ember volt. Néhány évfolyamtársam is elment a nagyvilágba konyhamalacnak, vagy kőműves kisegítőnek.

Néhány iskolámban dolgoztattam Gastarbeiter-tanárokat. Jöttek, láttak és néha győztek. Néha viszont kidobott pénz volt, hiszen a saját posztján is pocsékul muzsikált. A közönség és a többi „játékos” valahogy mindig mást várt, mint amit kaphatott. A Gastarbeiter-tanárokra mindig ráfogható, hogy nem hozták a csodát. Valahogy meg kellene érteni, hogy egy irányítót, bedobót vagy centert nem a csodatevésért hozunk a csapatba, hanem hiánypótlásnak. Akkor is hozok egy centert, ha gyengébb a hazai iránytónál. Nagy baj van azoknál az iskoláknál ahol a center helyén irányító játszik. Szóval, nem az a lényeg, hogy mennyit, hanem az, hogy mit tud. Az elmúlt három évtizedben, a hat iskolámban volt olyan pillanatom, amikor vendégre kellet, hogy bízzam, a mesterséges intelligencia, káosz, kultúrantropológia, etika, és más kényes műfajok tanítását.

Tizenegyszer én is voltam Gastarbeiter-tanár. Mentem, láttam, és valameddig maradtam. Volt ahol nyolc évig és volt ahol három évig...

"Azt mondtuk, megértheted, hogy
Keressünk egy jó kis helyet még ma,
Ahol a szomszéd elvisel,
S nem szól ránk a házmester." (Illés)

a mérnök vágyik a szabad gondolkodásra

Sokadszor, talán azt is mondhatnám, hogy majdnem minden előadásomon kiderül, hogy a döntéshozó gondolkodása, inkább érdekli a mérnököket, mint a puha szakmákból jövőket. Egyszerű a magyarázat. Aki valamennyire tudja a matekot az azt is tudja, hogy mit lehet megmérni és mit érdemes ráhúzni. Az üzleti, közgazdász, szociológia, pszichológia szakokról érkezők mindig irigyek a mérnökökre, és olyan tartalmak után érdeklődnek, amelyekben méricskélik a mérhetetlent, és arra triviális számolgatásokat erőszakolnak rá. A mérnökök, arra vágynak, hogy megértsék az emberi viselkedés mintáit. Amikor a döntéstant mesélem, akkor a mérnökök hiszik, hogy valami újat tanulhatnak.

A mérnökök érzik, hogy a szabad művészetek nélkül, nem lehetnek szabad gondolkodók. Akik, valamicskét elkaptak a szabad művészetekből, azok irigyek a vulgáris tanításokra, hiszen sosem tudták elérni, hogy gondolatokkal kufárkodjanak.

az elő- és utósímogatás

„Alig várom a Mikulást, hogy vegyél nekem egy üveget. Ez a zöld nem tetszik vegyél kéket vagy lilát 1550 Ft. De ha más színűt veszel azt is nagyon szeretni fogom.” Lehallgattam az előttem ülő párost, a Railjet vonat meg rohant tovább. Azon spekuláltam, hogy a győri konferencián is sikerült nagyon szeretni valamit, ha szerethető emberektől kaptuk.

A konferenciaszervező intézmény nagyfőnökei leggyakrabban adnak néhány perc személyes elősimogatást az „öregebb vendégeknek”. Ettől lesz élmény egy konferencia. Az előadások minősége – Bostontól Győrig – sehol sem a konferenciaszervező munkájának lenyomata. Tehetségtelen előadók semmitmondó dumái mindig voltak és lesznek mindenhol. Csak a balga gondolja, hogy a konferenciákon majd valaki elárulja a varázslatot. Csináljon a szervező varászlatos hangulatot adjon néhány pohár bort és helyet a beszélgetésre.

A konferenciát az elő- és utósímogatás nyomán is szoktam minősíteni. Az utósímogatás, néhány a konferencián kimondott anomália (Kuhn nyomán használom a fogalmat) szétkürtölése. Nos, ugyanúgy ahogy az elősimogatást, ezt sem lehet a „személyzetre” (lelkes bírálókra) bízni. A konferenciaszervező intézmény nagyfőnöke be kell, hogy vállalja, hogy valakit kitűzünk a falunkra, valakit meg nem. A konferencián elhangzott néhány anomáliát olvashatóvá kell tenni. Egy kihalóban lévő mesterség – az írói vénájú olvasószerkesztő – bevonása nélkülözhetetlen. A fukarkodó kortárs szerkesztők visszaküldik a szerzőnek, hogy javítson az íráson. Ba’meg öcsi! ha az anomália felfedezője tudta volna szépirodalmi stílusban megírni, akkor elsőre megírta volna. Akárhányszor küldöd neki vissza, annyiszor fogja bizonyítani, hogy nem az irodalom mestere.

Várom, hogy a mikulás hozzon vissza néhány konferenciaszervezőt, aki bort s olvasószerkesztőt ad néhány anomália-feltárónak.

szürke-eminenciás

Tíz évvel ezelőtt, diákjaimnak hívtam egy vendégelőadót, aki mesélt a szürkeeminenciásokról. A héten két előadásom lesz a döntéshozó elvárásairól. Beépítem az elvárásokba: „minden döntés mögött ott van egy szürkeeminenciás nő. Magától érthető, hogy csak akkor van ott, ha a döntéshozó tapasztalatában benne van ennek az elvárásnak a nostalgiája.

Az aranyszabálynak ellentmond Emilia: …De azt hiszem, hogy mind a férj hibás, / Ha elbukék a nő… (Shakespeare, Otelló)

James G. March 90 évet élt

1. „2008-ban láttam J. March „THREE ERAS IN THEORIES OF CHOICE” előadását. Mindig szívesen vettem kezembe írásait. Ma, egyértelműen March az a széles látókörű ember, akire érdemes odafigyelni, ha a döntéseket piszkálgatjuk.” – írtam egyszer régen egy publicisztikában.
2. „Láttam három embertől pazar konferencia-előadásokat: James G. March, Henry Mintzberg, Nassim Taleb” –  írtam egyszer régen egy másik publicisztikában.
3. Herbert Simon megértése is simábban ment James G. March olvasása után. –  írtam egyszer régen egy harmadik publicisztikában.

Attól félek, hogy sokáig érvényes lesz e-három mondásom. Igenis vannak pótolhatatlanok! Igenis vannak utolérhetetlenek!

Megfagyott a levegő

Megfagyott a levegő, amely amúgy sem volt perszelő a foghíjas nézőtéren, amikor némi felvezetés után bemondtam: Ha a HR lényege a beszéd, akkor őseinktől kell tanulni.  Lassan vezettem oda a közönséget, ahonnan már nem volt visszaút. Muszáj volt megérteni, hogy nem létezik semmi más, nincs fára mászás, legovárépítés, pacalfőzés... A trivium (Grammatica, Retorica, Dialectica) minden tudás és minden tanítás és tanulás előfeltétele volt, és lesz.

Tanulni vágyó ember vagyok, s a tájak és a fák semmire sem tudnak tanítani; csak az emberek, ott a városban. (Szókratész)

Kevesen merik vitatni, hogy a grammatika, logika és a retorika szabályainak ismerete elengedhetetlen azoknak akik beszéddel keresik a betevő faltjukat. Nem is volt vita, csak szomorúság. A végén, néhányan kínjukban megpróbáltak tapsolni, de nekik sem ment.

Borzasztó ilyen ünneprontónak lenni, a második gépkorszak ünneplésén. Valakinek ezt is fel kell vállalni a nagy ujjongás (vulgáris tanok eredményeinek magasztalása) peremén.

sokatmondó

A „lényeges”, a „kifejező”, és a „sokatmondó” (meaningful) talán rokon értelmű kifejezések, de legalábbis lehetnének. Akár azt is mondhatnám, hogy egy fogalom több olvasatát is kihallhatjuk, ha karjuk. Jövő szerdán előadásomban az említett - játékok világából vett - fogalmakat összehozom a tanulással.

Őseinktől tanulunk (szabad tudásokat) vagy tanulhatnak tőlünk őseink (vulgáris tudásokat) - ez lesz a kérdés szerdán.