„Alig várom a Mikulást, hogy vegyél nekem egy üveget. Ez a zöld nem tetszik vegyél kéket vagy lilát 1550 Ft. De ha más színűt veszel azt is nagyon szeretni fogom.” Lehallgattam az előttem ülő párost, a Railjet vonat meg rohant tovább. Azon spekuláltam, hogy a győri konferencián is sikerült nagyon szeretni valamit, ha szerethető emberektől kaptuk.
A konferenciaszervező intézmény nagyfőnökei leggyakrabban adnak néhány perc személyes elősimogatást az „öregebb vendégeknek”. Ettől lesz élmény egy konferencia. Az előadások minősége – Bostontól Győrig – sehol sem a konferenciaszervező munkájának lenyomata. Tehetségtelen előadók semmitmondó dumái mindig voltak és lesznek mindenhol. Csak a balga gondolja, hogy a konferenciákon majd valaki elárulja a varázslatot. Csináljon a szervező varászlatos hangulatot adjon néhány pohár bort és helyet a beszélgetésre.
A konferenciát az elő- és utósímogatás nyomán is szoktam minősíteni. Az utósímogatás, néhány a konferencián kimondott anomália (Kuhn nyomán használom a fogalmat) szétkürtölése. Nos, ugyanúgy ahogy az elősimogatást, ezt sem lehet a „személyzetre” (lelkes bírálókra) bízni. A konferenciaszervező intézmény nagyfőnöke be kell, hogy vállalja, hogy valakit kitűzünk a falunkra, valakit meg nem. A konferencián elhangzott néhány anomáliát olvashatóvá kell tenni. Egy kihalóban lévő mesterség – az írói vénájú olvasószerkesztő – bevonása nélkülözhetetlen. A fukarkodó kortárs szerkesztők visszaküldik a szerzőnek, hogy javítson az íráson. Ba’meg öcsi! ha az anomália felfedezője tudta volna szépirodalmi stílusban megírni, akkor elsőre megírta volna. Akárhányszor küldöd neki vissza, annyiszor fogja bizonyítani, hogy nem az irodalom mestere.
Várom, hogy a mikulás hozzon vissza néhány konferenciaszervezőt, aki bort s olvasószerkesztőt ad néhány anomália-feltárónak.
