A balkáni üzletember tréningek hajnalán, egy csoport Manager-palánta kapott néhány Nők Lapjából kivagdosott képet. Szorgalmasan rakosgatták a csapatok saját összképüket. A tréner kamerával kezében felvételezte az eseményeket. A megbeszélés előtt szünetet tartottak. Én a másik teremben tanítottam, hiszen még nem volt mit gyakorolni. A tréningezőktől egy csaj megkért, hogy a szünetben menjek át és nézzem meg milyen nagy kép született a kis képekből. – De hülye vagy – mondtam a csajnak – ez másról szól. Itt a lényeg az, hogy majd a felvételből meglátod ki kit tolt ki, amikor raktátok fel a részleteket.
Elmúlt a három évtized és az akkori tréner nem adta át lányának, a ma porondon lévő trénernek, a tudást. Ő sem vette át az előző generáció trükkjeit, amikor a csoportokkal megszavaztatták azt hogy mi a jó a vállalatnak. A trénerek harmadik generációja szintén újít: Valahol látta, hogy most az átlagember főzőműsorokat néz, és vett néhány kiló csirkeaprólékot, amiből minden Manager-palánta főzött valamit. Nem adta meg az esélyt, hogy ketten hárman veszekedjenek a só mennyiségén. Más paradigma! Most gyakorold, hogy meg kell enned, amit főztél.
Állandó javulás! A legsilányabbtól (csoport majd jobb üzleti döntést hoz), a gyanús valamin (a csoportban kialakulható viselkedési minták gyors felismerése) keresztül eljutottunk a valóság közeli valami gyakorlatozásához (edd meg, amit főztél - akkor is ha egy perc szakács-tapasztalatod sem volt előtte)
Ha valaki dolgozatot ír a tréningek históriájáról, akkor a következő fogalmakat használja:
- Paradigma – az ember impotens
- Paradigma – az ember versenyezik
- Paradigma – az ember ön-kielégít
