Az ókorban Róma megcsinálta az úthálózatot a kereskedőknek. A középkorban nem csak a kereskedők, hanem a diákok is elkezdték használni. El kellett jutni Párizsba, Bolognába, Prágába, vagy valamelyik városba, ahol egyetemek alakultak, és a magiszterektől otthonaikban vagy bármely alkalmas helyen tanulhattak. Néhány száz évvel később az Óperencián túl Limában is alakult egy egyetem. A reneszánsz korában mindenfelé tanították a szabad művészeteket (Grammatica, Retorica, Dialectica, Astronomia, Aritmetica, Geometria, Musica). Ami érdekes, hogy majdnem mindenhol jog tanítással kezdtek, ami talán a retorikának egy nyúlványaként odakerült az étlapra – talán a városi piacok nyomására sürgős volt egy "telhetetlenség-retorika". A telhetetlenség szülte meg a piacokat amelyeket szabályozni kellett. A vulgáris mesterségek (Lanificium, Armatura, Agricultura, Venatio, Navigatio, Medicina és Theatrica) közül eleinte csak a gyógyítást taníttatták. Ugorjunk gyorsan ezer évet. Itt és most a sekély tudás korszakában nem kell Párizsba vagy Prágába menni a kereskedőknek kiépített utakon. Bárhol megtanulhatod a szabad művészetek alapfogalmait vagy begyakorolhatod a vulgáris tanok ügyességeit.
A következő lépés az érdekes. Tudsz-e keresni a kialakult fogalmi kereted nyomán? Vagyis precízebben úgy mondhatnám: tudsz-e találni friss háttértudást, hogy ne essél bele a kvázi-problémák csapdáiba. Most, úgy tűnik, hogy nélkülözhetetlen a tanulásnak egy szintje, ahol átláthatod az egészet a meta-tudások nyomán. A csináld magad kor valós puha- problémamegoldásainak előfeltétele a szabad- és a vulgáris-tanok ketrecein túlról figyelni a valóságot.
