Mesélem Tininek, hogy húsz évvel ezelőtt a hollandok nyomultak egy méreg drága idő-menedzselés naptárral. Minden nagyobb cégnél becserkésztek egy előadást. Az egyikre meghívott a hazai szervező és egy vacsora közben kikérdezett. Egyetlen lényeges üzenet volt: rakjad tevékenységeidet fontossági sorrendbe. Nos, az ügynök nyomult az eladással, de lövése sem volt a preferenciákról.
Kedden diákjaimnak egy meta szinten megmutattam a preferenciák lényegét. Többen értették mint ahánynak tetszett.
Fájdalmas megérteni, hogy világos preferencia nélkül belefulladsz a kapkodásba. Csak annyit kell tudni, hogy a fontossági sorrendben első helyen lévő dolgot csinálom, a többit majd akkor, ha marad rá időm.
Most írom a blogbejegyzésemet, és nem veszem fel a telefonomat, sem e-mailt nem nézek. Utána elolvasom Jeffrey Sachs A civilizáció ára című könyvét. Másfél óra után leteszem, és ha van az olvasás nyomán ötletem, akkor jegyzettelek valamit egy új projektemhez. Holnap mentorálok, vagyis tanítok Egyszerű: (1) Olvasás (2) írás - ha van mit (3) tanítás. A maradék napi tizenhat óra tevékenységeinek is lehet preferenciája. Jó tudni, hogy mi minél fontosabb.
Tininek sem kell több mint sorba rakni az egytollbólkijövő könyv olvasás-jegyzetelés-tanítás tevékenységeket (a kevesebb az kevés, a több meg sok). Az teljesen mindegy hogy erre a napi huszonnégyből, másfél vagy négy órát szán
