Sosem fognak autóbuszt gyártani 210 cm magas embereknek – szoktam mondani előadásaimon. Hajoljanak meg! Sosem fognak lakásokban ablakot csinálni, amin a törpék kilátnak. Kapaszkodjanak valakinek a nyakába. Az ipari forradalom rengeteg terméket olcsón legyárt a normális embereknek nagy szériákban.
Két hétig kövér emberekkel voltam. Senki sem volt meztelenül. Mindenki talált magának fürdőgatyát, csak kicsit drágábban, hiszen nem fér bele az ipari forradalom átlagos gatyáiba:
Az ipari forradalom spórolási al-forradalma, kitalálta az ügy-fél-szolgálatot, ahol minden átlagos kérdésre van válasz. A negyvenötödik percben elfogy a türelmem – ilyenkor szoktam óráimon is valami hülyeséget csinálni. Kérdezem az ügy-fél-szolgát, hogy ezt, amit negyvenöt percig írt most a képernyőről lefényképezi a tabletre. Igen, hiszen úgy önnek könnyebb – közli velem a jó hírt az ügy-fél-szolgáló. Tovább kíváncsiskodtam, és megtudtam, hogy így csak egyszer kell aláírnom, és nem nyolcszor. Kezicsókolom, kisasszony, de amúgy sem kellene papíron aláírni nyolc olyan szerződést, ahol az egyik fél precízen leírja a terméket és az árát, a másik fél meg kussoljon. A gyufa vásárlásnál semmi értelme kötelmi jogászt hozni magammal, hogy átnézze a szerződést. Aki kifizeti a gyufa árát az viheti, aki nem az meg kussoljon.
Meg kell tanulni nem kilógni a sorból. Meg kell tanulni, hogy nekem az jó, ha a széria-gyártott cuccra rápkolnak nyolc szerződést, ügy-fél szolgát, teljesítményértékelőt, trénereket... Meg kell tanulni olyan blogbejegyzést és könyvet írni, ami a hatvankilenc-száztíz derékbőség magára tud húzni.
