Első látásra úgy tűnik, hogy mérés eredménye a kétezerötszázhúsz. Tévedés, ez sok rossz mérés ellenőrzésének az eredménye. A bürokraták már számtalan normatívát meghatároztak arra, hogy az egyetemek legjobb tanítói mennyit tanítsanak egy félévben. A háromszázéves tapasztalat azt mutatta meg, hogy a kétezerötszázhúsz perc felet már nem volt új mondanivalója a legjobb tanárnak sem. Tovább buzerálva a számokat, gyorsan megtudhatjuk, hogy egy kurzus ezerkétszázhatvan perce alatt pontosan nyolcvannégy képet lehet megmutatni és azokról beszélni.
Nos, megcsináltam a kínálatomat erre az időre. Vagy lesz rá (v)evő vagy nem.
- Nyolcvannégy képben megmutatom a Gyors döntéseket: MIKÉNT GONDOLKODUNK. Itt egyetlen dologban van hiány amire kell mankó – egy mesterséges munka-memóriával modellezhető gyors gondolkodás, és így megérthető a gyors döntés logikája.
- Nyolcvannégy képben megmutatom a Bekiabálást döntéshozónak: MIKÉNT GYARAPODHAT A FRISS TUDÁS A KIUTAKRÓL. Itt egyetlen dologban van hiány, a friss személyes tudás elérése, amire kell mankó – az időhiány, amit a „bekiabáló” pótolhat.
Ennyi tanítható és tanulható.