Fiam víkendházában beszélgetünk. Berepült egy darázs - mondom irtózva. Berepült ide már denevér is - jön a válasz, és magyarázat is. - Városi gyerek vagy - mondja fiam, aki félmillió lakosú városban született, kétmillió, és millió lakosú városokban élt, és most egy félmillió lakosúban tanít.
Tényleg, ki is a városi gyerek? Neked fater, valamikor beragadt hogy a jó a Grand hotel. Talán.
Bő négy évtizeddel ezelőtt az újvidéki egyetem kosárlabda csapatával vendégeskedtünk a műegyetem kosarasainál. A Bartók úti kollégiumban laktunk, és gyakran átugrottunk a Gellértbe. De talán mégsem ez az ami beragadt. Abban az időben diákként, csak két tanárra volt érdemes odafigyelni. Egyik közülük, hetente kétszer amikor nálunk vendégszerepelt, törzshelyén az Elza vendéglő sarkában vacsorázott, és mindig fiatalok ültek vele és nagyon figyeltek. Sok évre rá amikor egyik iskolámban bemutattam az említett tanárt, elmeséltem diákjaimnak, hogy mennyire szerettem volna néha odaszegődni a sarokban lévő foglalt asztalhoz. - Jöhettél volna - mondta kurtán az "öreg".
Fiamnak talán valahol valamilyen víkendház ragadt be jónak. Beszélgettünk tovább Thalerról. Jobb mint Kahneman? - kérdezi fiam aki teljesen más műfaj tanításával keresi a víkendházravalót. -Másként jó, olvasd el. - Elolvasom!
