Kérdezi Tini, hogy mi van a könyvírás után. Olyan vagyok most, mint amilyen voltam gyermekkoromban. És az milyen volt? Emlékezz vissza a Profi coach könyvemre:
Még nem tudtam olvasni, amikor kaptam egy képeskönyvet, amelynek a borítóján egy medve volt kofferral a kezében. Később, mikor fiaimnak a nagyszülők ugyanazt a könyvet mutogatták, felismertem, hogy a kofferon négy szó van: New York, London, Paris, Roma. Szüleim durván beavatkoztak. Ez a könyv néhány hónappal ezelőtt jutott jött vissza, amikor egy konferenciára utaztam. Kora reggel taxit rendeltem. „Ferihegy kettő.”, mondom a taxisofőrnek. „Kit vár?”, indítja a kora reggeli társalgást a sofőr. „Senkit, én utazom.”, válaszolom egykedvűen. „Így, mármint csomag nélkül?”, csodálkozik a sofőr. „Így!”, és mutatom a pendrive-omat. „Ezen van néhány kép, amiről egy párizsi egyetemen fogok mesélni, és azután visszarepülök.”, magyarázkodtam. Szüleim nagyon akarták, hogy Párizsba menjek, de nem gondolták, hogy koffer nélkül.
Pontosan olyan volt gyermekkoromban, mint most. Mászkáltam, mászkáltam és mászkáltam sehova, de leggyakrabban a színház és a sportesemény környékén bóklásztam. Csavarogtam? Vagy talán bolyongtam? Vagy egyiket sem? Talán nincs is neve!
Néha találkoztam érdekes emberekkel és azon gondolkodtam, hogy ott és akkor éppen melyik szerepüket játszák. Ritkán találkoztam unalmas emberekkel, valahogy messziről szagot fogtam és másfelé csavarogtam. Unalmas tanáraimat, akik talán jobb híján kerültek a tantermekbe, is kikerültem. Lógtam az óráról, De amikor ott voltam akkor sem voltam ott. Sehol se láthatók olyan jól az ember szerepjátékai, mint a sportpályákon és a színházban. A sportolók és a színészek csinálnak valamit, ami megvédi őket. (Lásd blogjaim mottóját) Nem lettem se színész sem sportoló, legalábbis nem jó, hanem tanító. Bizonyos, hogy vannak olyanok, akik megtalálják az összefüggést, a tanáraimról alkotott borzalmas véleményem, és a választott mesterségem között. Nekik nem hiszek. Mutasson már valaki egy korrelációt, aminek az eredménye nulla. Majd akkor elhiszem, hogy érdemes gondolkodni a jelenségek összefügésein. Addig ameddig a korrelációi azt a világképet támaszthatja alá, hogy minden mindennel összefügg, nem tud izgalomba hozni. Ettől a zavaros világképtől – megmagyarázták Anglia és Franciaország közt, száztizenhat évig tartó háború kezdetének és végének az okát – szöktem az iskolából is és inkább csavarogtam. Ne keressük a korrelációt, hogy naponta hányan finganak a 7. buszon naponta és a Cleveland-ben eladott mosópor között. Ha valaki éppen keresi, akkor az eredmény legyen nulla, különben baj van a statisztika alapjaival. Csavargó tanító lettem és nem otthon csücsülő színész. Ennyi.
