Öt napja nézem reggel, délben és este a szálloda zsúfolásig megtelt éttermében az embereket. Néhány emberrel beszélgetek is. A régi válasz marad: itt vannak, hiszen jobb, mint otthon. Majdnem mindenkinek azt mondtam, hogy az állatorvosi ló, akinek minden baja van, talán úgy tudja megszüntetni a bajait, ha megszünteti az állatorvost. Tegnap este többen is kérdezték, hogy a vízilabda elődöntőt nézem vagy az irodalmi estre megyek. Harmadik nincs? Nem volt, és mentem az irodalmi estre, de nem bírtam sokáig.
Negyedóra könyvbemutatás alatt halottam tíz szemeszternyi pszichológiát, és kétszemeszternyi kultúrantropológiát amatőr előadásban, és volt egy kis vallásfilozófia is, ami az amatőr szintet sem ütötte meg. Végül az író elsütötte, hogy egy öregedő férfi szintén öregedő feleségét lecserélte egy fiatalabbra.
„Vádolni valakit azért, hogy szerelmes lett vagy szerelme elmúlt, ostobaság (...); a szerelem és gyűlölet nem tőlünk függ” - írta Csehov. „Ha a korcsmában házsártos és komisz asszonytól meggyötört embert látsz, az homokit iszik." - írta Hamvas.„Kérem, ez az én uram, ez már nem tudta mit csináljon... Szegénynek semmi se volt jó... Elkényeztetik őket a vendéglőkben, ott az étlap, tizenöt-húszféle sült, tészta, előétel, minden csoda. Erdélyi fatányéros meg lacipecsenye... Kérem, ne gondolja, hogy én hibás vagyok abban, hogy... differenciák voltak az elszámolásaiban... Á, nem is került arra sor... Persze ilyenkor az egész világ követ dob az asszonyra, hogy ő szédítette el az urát, s rá költötte a pénzt... Énrám ugyan nem költött, hacsak másra nem. Ezt persze sose lehet tudni...” -írta Móricz.
A nagy és közepes írók az emberekkel foglalkoznak. Csak úgy, tudálékoskodásmentesen.
