Kitöltöttem egy kérdőívet, amely nyomán akár csöves is lehetnék. Furcsa klasszifikáció: akinek nincs lakása az hajléktalan szálláson, vagy közterületen tölti az éjszakát. Vagy szállodában, mint a nagy költők – mondom én és rontom tovább a klasszifikációt. Egy egészséges klasszifikációhoz, mindössze annyit kellene tudni, hogy nem csak birtoklás nyomán lehet gondolkodni.
A csöveseken gondolkodtam, amikor a kávézó mellet, hallom két csöves beszélgetését: „Nem mehetsz el egy állásinterjúra és azzal kezded, hogy mi voltál és beszélsz nyelveket. Nem csinálhattad Franciaországban sem, hogy lenézted a munkaadót. Újra és újra kezdeni, ez az élet lényege.” Talán?
Folytattam a spekulálást az újrakezdéseken és a kollégámtól, akinek a VB kezdetén azt jósoltam, hogy Francia-Horvát döntő lesz, érkezett levelet olvasgattam. A levélben azt írta, hogy nyugdíjaskoromban elszegődhetnék szakkommentátornak a TV-be. Talán?
