Az éremnek két oldala van – szokták mondani. Ennek a következő olvasata is lehet: nem minden olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.
A filozófia nyelvén tézis és antitézis. Ez a Hegeli dialektika megtalálható minden valamirevaló drámában. Az Ember tragédiájában: Ádám a tézis, Lucifer az antitézis, és Éva a szintézis. Talán Éva a valóság, de egy más szinten, ahol ismét egyszerű, de másként.
Ha azt állítjuk, hogy a valóságban vannak tudáshiányok – megoldásra váró problémák – akkor jön Lucifer és azt mondja, hogy honnan tudhatod, hogy mit nem tudsz – mi a valós probléma. Tini a következő idézettel rukkolt elő: „aki arra tanított, hogy sárkányok nincsenek, aztán elvezetett a barlangjukhoz” (Száll a kakukk fészkére). Ez is egy Hegeli dialektika. Nos, holnap Győrben lesz egy konferencia. A konferenciára készülve Tinit el kellett küldeni a barlangba. Tini majd talán eljátssza Éva szerepét. „AZ AGGASTYÁN: Merész játékot űzesz, idegen; Ha a család előitéletét Éledni hagyjuk, rögtön összedűl Minden vívmánya a szent tudománynak. ÉVA Mit nékem a fagyasztó tudomány! Bukjék, midőn a természet beszél.” (Madách)
PS:
„TUDÓS: Mit gúnyolódtok, nem látjátok-é, Egy szikra kell csak, és életre jő? ÁDÁM: De azt a szikrát, azt honnan veszed? TUDÓS: Csak egy lépés az, ami hátra van.” (Madách)