Az óriások sem egyformák. Doktori iskolánkban láttunk és hallottunk két „nehézsúlyú súlyemelő óriást”. Kedden viszont egy „pehelysúlyú birkózó óriást”. Ki volt jobb Appadurai, Iwai vagy Ariely - szegeztem a kérdést Tininek néhány percel a TEDx Budapest után. – Ariely-től többet tanultam a pénzéről hiszen a doktori iskolánkban tanító másik két óriáshoz viszonyítva közelebb hozta a hétköznapjaimhoz a pénz filozófiáját – kaptam a sejtett választ. Csak úgy mellesleg megjegyzem, hogy Tini szólt két hete, hogy figyeljek, hiszen most nem súlyemelés, hanem birkózóversenyre neveztem be. Azt hittem, hogy a „hat négyest tenni a hatos lottóra” vagy a "mesterséges megtermékenyítéssel megszületett a mestersége intelligencia" oda illő poén. Tévedtem. Kettőt aludtam rá, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, és úgy döntöttem, hogy megírom, utána még kettőt aludtam rá, hogy kirakjam-e tapasztalataimat az előzenekarban szereplésről.
Láttam és megtapasztaltam egy új műfajt, aminek semmi köze ahhoz, amit negyvenegy éve csinálok. Lehet, hogy negyvenegy év súlyemelés és egy hét meló elegendő arra, hogy a „törpék súlyemelő bajnokságán” taroljak, de arra sémiképpen sem elég, hogy megközelítsem a „súlyemelő óriások” versenyét. Arra, hogy megcsinálják egy 18 perces előadást, a pehelysúlyú birkózó óriások előzenekarában meg pláne nem elég. Ha Árpi, Kriszta és Réka netán még egyszer meghívnak akkor van egy kérésem Szóljatok fél évvel előtte hiszen egy hónap meló kevés egy 18 perces műsor felkészítésére Talán fél év munka után kiderülhet, hogy újra kell-e születni vagy talán valami pótolható izzadsággal.
