Talán igen, talán nem

felejtsd el

A felejtsd el, az ugyanolyan lehetetlenség mint a ne felejtsd el. Hogyan is felejt és emlékszik az elme - teszi fel a kérdést  Daniel L. Schacter Az emlékezet hét bűne című könyvben. Ezt a könyvet javasolta egy kognitív tudós, és hozzátett, hogy nem túl jó könyv, de neked jó lesz. Van még Alan Baddeley Az emberi emlékezet című könyve. Talán majd egyszer bele is nézek ezekbe a könyvekbe.

A lényeg, hogy nem az én döntésem az, hogy felejtek-e vagy nem. A memória takarít vagy nem? Ez a nagy kérdés, amire másoknak sincs válasza. Van kísérlet ami ilyen, és van ami olyan eredményt mutat.

Tini egy időszakban olyan helyzetbe került, hogy jobb volt neki ha elfelejti kimondani a nevemet. Sikerült, de az viszont, hogy elfelejtsen az nem. Soha sem tudott rólam tényeket, viszont látott egy homályos összképet, amely a tényekből sosem állt volna össze. 

tökéletlen tökéletesség

Tini vizsgálta a digitális bennszülöttek tanulását. Gyorsan rájött, hogy a „miként” megelőzi a „mit”. Amikor elindult a puhatolódzás kiderült, hogy van egy „mínusz egyedik” probléma is. Nevezetesen a társadalmi kényszer. Minden csapból az „achievement” és a „performance” folyik. A digitális bevándorlóknak, az óvodai felvételitől az öregek otthonába való bekerülésig állandóan teljesíteni kell valamit. Ez a kőkemény „perfectionism” amit, ha tökéletességre törekvésnek fordítok akkor senki sem érti meg – ezt a csöpögős tréningekre járók maximalizmusnak csúfolják.

Ha a digitális bevándorlóknak nem állítják fel ezt az akadályt, akkor ők maguk elé rakják. Lehetetlen megmagyarázni, hogy a nyugati kultúrának ez a szüleménye, duzzog az önellentmondástól hiszen, ha mindenki világbajnok, akkor nincs világbajnok. Ilyenkor a tanulás, a munka, a magánélet is a mások elvárásainak teljesítéséről szól.

Kolozsvári diákjaimnak a hétvégén arról fogok prédikálni, hogy a döntéshozó elvárásai nem lehetnek a memóriáján kívüliek. Kedvenc példáim amikor a sarki kocsmából beleugatnak a focicsapat edzőjének munkájába, vagy a diákok belepofáznak a tanárok kiválasztásába. A hab a tortán, amikor anyádnak megfelelő feleséget keresel magadnak. Úgy döntöttem, hogy mesterszakos diákjaim a vizsgán egy izgalmas kérdést kapnak: Mi a filozófiai alapja a döntéseinket meghatározó elvárások bevándorlásának – bölcselkedjünk arról, hogy a megfelelés korszak, vagy kultúra függő.

jogosulatlanságok

Nehogy valaki megkérdezze, hogy mire jó, de van egy doboz, ahova behajigálom azt, aminek talán azonnal a kukába kellene kerülni. Van abban apám 1946-ban megszerzett sofőr-jogosítványától az én 1976-ban megszerzett sofőr-jogosítványom 2013-as nem tudom hányadik kiadványáig. Vannak ott már régen lejárt, és a kezelési költségek és kamatok rohamos növekedése miatt enyhén mínuszban levő bankkártyák, elavult iskolai bizonyítványok, és sok más jogosulatlanságom.

A múlt héten egy mogorva doktornéni kimondta az ítéletet. Képtelen vagyok a sofőrködésre. Más szavakat használt, de azokat nem értettem.

Elköszönés helyett annyit mondtam neki, hogy leszarom a jogsit, hiszen életem első huszonhárom évében sem volt, kibírom az utolsó huszonhármat is anélkül. Jobb lenne, ha az utolsó harmincháromban nem lenne, de ott és akkor olyan jól hangzott. A mogorva doktornéni nagyon meglepődött, hogy ilyen lazán veszem a kegyetlennek szánt ítéletét. Ha tudná, hogy milyen rutinom van a jogosulatlanságaim kihirdetéseinek méltóságteljes fogadásában, akkor megértené, hogy ebből is csak egy lényegtelen blogbejegyzés lesz. Azt nem is sejti, hogy barátaimnak azt mondtam: nyertem néhány ezer forintot, amit nem adtam ki a jogosítvány meghosszabbítására.