Nem a Grand hotelban néztük a BL döntőt. Ez nem zavarta a Realt, ismét bajnok lett. Minket viszont nagyon zavart a pocsék koszt és az annál lényeges rosszabb felszolgálás. Egy lista nyomán valaki leültetett bennünket, de nemsokára egy másik ember közölte, hogy nem vagyunk a listáján. – Beszélje meg a főnökkel. – Én vagyok a főnök – mondta az, aki mindenképpen meg akart szabadulni tőlünk, – ő (aki leültetett) a tulajdonos.
Nagyot hallgattam, hiszen, ha előveszem azt, amit a téma legnagyobb gondolkodójától hallottam akkor az nekünk hátrány. Inkább figyeltem a praxist. Nekünk kedvezett a praxis. A tulajdonos durván lekezelte a főnököt, akit azért fizet, hogy működtesse a kocsmát.
Rossz napot fogott ki a kapusunk – mondja egy Liverpool drukker. Bameg öcsi, a meccset nem akkor játszák amikor jó napja van a kapusodnak, hanem akkor amikorra kiírják. Talán a főnök is rossz napot fogott ki? Nem ment neki az ültetés, nem ment a pincérek és a szakácsok megszervezés. De az is lehet, hogy aprópénzért olyan tudású főnököt lehet venni, akinek jó napja van, amikor három vendég van és rossz napja van, amikor százhárom vendég van. A nagy meccsen nem kötelező, hogy jól menjen annak, aki a kicsin helytáll.
Talán a praxis csak annyi, hogy a nagy-sörgyár tulajdonosa nem spórol a főnökön, a kis-kocsma tulajdonosa viszont igen. Nem hiszem, hogy sokan gondoltak arra, hogy az első potyagól után a Liverpool tulajdonosa(i) beáll(nak) a kapuba.
