Tinit érdekelte, tehát engem is, hogy mit gondolnak a konferencián előadók az ötven év múlva szükséges tudásról. Az nem tudtuk meg, hogy az előadó mit gondol, habár szemtelenül megkérdeztem. Jobb, ha én teszem, az ilyen barátságtalan húzásokat, mint ha Tini pofázik oda valódi kérdéssel. Megtudtam sok tanár és diák véleményét három országból, de azt feladtam, hogy a mások véleménye mögé bújó kollégát rávegyem arra, hogy beszélgessünk nyilvánosan.
Tinivel visszamentünk a Grand hotelba és rendeltünk két sört.
Szörnyű hallani, hogy az átlag vélemény nyomán a diákokat „Big Data”-ra és „Social Media”-ra kell majd tanítani. A baj nem az, hogy az átlagvélemény a jövőről, csak a jelen slágerét látja. Van egy nagyobb bűn is. Nevezetesen, hogy a költségvetés és/vagy anyukák egyetemekre szánt pénzéből élők nem gondolnak arra, hogy egy egyetemi képzés kb. ötven tantárgyból áll. Nem láttam még embert, aki három percnél többet tudott volna beszélni, vagy ötven szónál több újdonságot tudott volna leírni két említett slágerről. Minden Big Data kiáltványban a leírtak több mint ötven évvel ezelőtt is le voltak írva. Egyetemi szinten, ha valaki tudna is tanulható dolgokat mondani huszonnyolc iskolaórán keresztül, akkor is csak a tananyag 1/50 része lenne. Mit tanítanának a 2030-ban megjelenő új munkahelyekre szükséges tudásból.
Talán majd valahol megbocsájtsák az átlagvéleményt hirdetők bűneit, vagy nem. Ne legyünk mi se a gonosz mostoha, akiben nincs irgalom. Rengeteg bajuk volt a gonosz mostohákkal azoknak, akik csak főáramban meghirdetett véleményekre mernek átlagvélemény kutatást csináltatni.
