Már többször hallottam a meta-analízis fogalomról (csináljunk statisztikából statisztikát), de még akkor nem olvastam semmit róla. Elkezdtem keresgélni, és gyorsan megértettem, hogy az olvasmányok íróiban óriási a félelem. Félnek kollégáiktól, nehogy azok csaljanak. – Te azt hiszed, hogy a hentes hisz a hentesnek – vágta rá Tini. Kicsi az esély, hiszen ismerik egymás módszerét. De mi, akik nem ismerjük a hentes módszerét hiszünk neki. Szokták mondani, hogy a hentes mindenkit becsap, de nekem van egy, akivel jóba vagyok. Kénytelenek vagyunk hinni az adatokban, hiszen nem tudjuk utánaszámolni.
„Az Egyesült Királyság kormánya 2003-ban kutatást végeztetett. A kutatás a lakosság számolókészségét mérte föl. Megdöbbenéssel tapasztalták, hogy a munkaképes korú felnőttek 47%-ának számolókészsége nem érte el még az 1. szintet sem. Pedig hát az 1. szint – az elégséges érettségi eredmény. Ez a törtekkel, százalékokkal és a tízes számrendszerrel bánni tudás készsége. Az eredmény heves vitát váltott ki a kormányban. Módosították az előírásokat. Beruháztak. Majd 2011-ben megismételték a fölmérést. Találják ki, hogyan változott ez a szám! Fölment 49-re. ...Tetszett az egyik iskolásgyerek reagálása, aki – amikor az egyik iskolában ismertettem az eredményt –, jelentkezett, és megkérdezte: "Honnan tudjuk, hogy az ezt az eredményt produkáló személy nem a 49%-hoz tartozik?” (Alan Smith)
