Nézek egy csoport diákot, akik élő- és írott szóban püfölik egymást. Valahol megüti a fülemet: „így van, ha megszűnik a csoport dinamika”. Nos, a csoport és a dinamika szó egymásmellé rakása véletlenül ritkán jön össze. Valahol hallania vagy olvasni kellet ezt a szófordulatot. A kontextusból, amiben használják garantált, hogy nem Muzaffer és Muzaffer könyviből tanulták. Valamilyen gyenge kézikönyvből úgy értették, hogy a csoportban mindenki mindenkivel mindig egyetért.
A valamikori kihagyhatatlan folyóirat ma olyan agresszíven reklámoz bármit de főleg saját magát, hogy émelyeg a gyomrom tőle. Nem figyeltek tíz évvel ezelőtt publikált cikkükre, amelyben Chris Anderson Hosszú farok elképzelése mellett az ajánlásokat javasolja az agresszív ügynök helyett. Ők is fuldokolnak a régi dumák napos oldalán.
Az összképek hiány gyakran csak a napos oldalt dicséri.
Közgazdász haverommal beszélgetünk Jeffrey Sachs, A civilizáció ára című könyvéről. A közszerepléstől nem ódzkodik szerző megmutatja, hogy az univerzális szabályok nem egyformán érvényesek különböző embercsoportoknál. Arról beszélgetünk, hogy a mai gondolkodásban árnyoldalról csak a sötét pesszimista alakok gondolkodnak, akik „úgy maradtak”, azok mindennek csak a napos oldalát látják.
Mesélem haveromnak, hogy ma a konferencián megpróbálom elsütni, hogy mást jelent a Menedzsment szak-értő mint a Menedzser. Ha alapszakon a diák megtanulja, hogy miként mozog a pénz és az anyag a vállaltban, és azok modellezhetőségét az operációkutatás módszereivel, akkor kiváló szakember lesz a menedzselésre. Más fogalmakra és módszerekre nincs szüksége egy szakértőnek. Teljesen más a mesterképzés, ott már homályos összképeket kell mutogatni, ahhoz hogy valaki valaminek a mestere legyen. Ott be-mutogatható "A civilizáció ára", a "Fekete hattyú", a rendbontók" "Hosszú farok" és hasonló homályos összképek, viszont ott már nem kell megismételni az alapfogalmakat. A doktori iskola tananyagába semmit sem szabad megismételni - de erről majd a kolozsvári konferencián mondok valamit.
