Több mint kétezer évvel ezelőtt Pompejiben huszonöt kenyértípust készítettek, de nem csináltak pizzát – közli a turistákat kalauzoló hölgy, és felteszi a rejtvényt: miért nem volt akkor pizza? Félig motyogva, hogy csak ő hallja, és mások ne, bemondom: nem találták ki. Mogorván rám nézett és bemondta helyes választ: nem volt paradicsom, azt csak később hozták Európából.
Nem követelmény, hogy egy betanított történész értse a kauzalitást, de az sem, hogy félreértse. Szóval, ha a pizza megszületésének oka a tészta és a paradicsom együttléte helyben és időben, akkor nem Nápoly környékén születik meg. A nagyobbik baj, hogy a konferencián a tudósok is sok eseménynek úgy találták meg az okát, hogy két egyidőben megtörtén eseményre ráfogták, és igazolták, hogy ahol van tészta és paradicsom ott van pizza is.
Ha már a konferenciáról jelentek tisztességes azt is megírni, hogy a divatossá vált „találkozás a folyóiratok főszerkesztőivel” sokkal tisztességesebb, sőt mondhatnám őszinte volt. Emlékeimben lévő találkozók mindig pökhendi emberek hazugságai voltak. Megmondták, hogy inkább szeretik, a már valamilyen H- indexel dicsekedhető szerzőket, mint a szüzeket. Félnek attól, ami mögé nincs odarakva a „pizza születésének oka” statisztikai módszerrel igazolva, hiszen akkor nem találnak bírálót, aki vállalja a pozitív bírálat megírását.
