Talán igen, talán nem

szabadság

Tegnap este sörözgettünk és néztük a kézilabdakapus szobrát. Igy nem nézhet ki a kézilabdakapus – mondja Tini. Ez nem fénykép a valóságról, hanem a művész szabadsága – próbálom védelmezni az alkotót.

Ma ugyanott ebédeltünk és látjuk, hogy szorgalmasan dolgoznak az alkotáson. Végül, egy fekete zacskót húztak rá. Ezt nem fényképeztem, hiszen abból nem látszik a művész szabadsága.

Pillantsunk bele Tini szabadságába. „Ez a grafikon unalmasnak tűnik, de ez a grafikon az oka, amiért izgatottan kelek fel minden reggel. És ez a grafikon még nem is jelent semmit; az adatok hamisak. Amit találtunk” – mondja Shawn Achor TEDx előadásán, amit tizenhétésfélmillióan láttak (Ken Robinson ötvenöt millióval vezeti a listát). Fölösleges túlmagyarázni a „kutatói szabadságot”. Néha ráhúzzák a fekete zacskót néha nem.

kiáltvány a tudomány pereméről

Könyvemben minden fejezet végén van egy szabály. Talán kell négy évtized, hogy egy mesterség szabályait meg merjük fogalmazni.

Olcsó főnöknek híg a leve

Nem a Grand hotelban néztük a BL döntőt. Ez nem zavarta a Realt, ismét bajnok lett. Minket viszont nagyon zavart a pocsék koszt és az annál lényeges rosszabb felszolgálás. Egy lista nyomán valaki leültetett bennünket, de nemsokára egy másik ember közölte, hogy nem vagyunk a listáján. – Beszélje meg a főnökkel. – Én vagyok a főnök – mondta az, aki mindenképpen meg akart szabadulni tőlünk, – ő (aki leültetett) a tulajdonos.

Nagyot hallgattam, hiszen, ha előveszem azt, amit a téma legnagyobb gondolkodójától hallottam akkor az nekünk hátrány. Inkább figyeltem a praxist. Nekünk kedvezett a praxis. A tulajdonos durván lekezelte a főnököt, akit azért fizet, hogy működtesse a kocsmát.

Rossz napot fogott ki a kapusunk – mondja egy Liverpool drukker. Bameg öcsi, a meccset nem akkor játszák amikor jó napja van a kapusodnak, hanem akkor amikorra kiírják. Talán a főnök is rossz napot fogott ki? Nem ment neki az ültetés, nem ment a pincérek és a szakácsok megszervezés. De az is lehet, hogy aprópénzért olyan tudású főnököt lehet venni, akinek jó napja van, amikor három vendég van és rossz napja van, amikor százhárom vendég van. A nagy meccsen nem kötelező, hogy jól menjen annak, aki a kicsin helytáll.

Talán a praxis csak annyi, hogy a nagy-sörgyár tulajdonosa nem spórol a főnökön, a kis-kocsma tulajdonosa viszont igen. Nem hiszem, hogy sokan gondoltak arra, hogy az első potyagól után a Liverpool tulajdonosa(i) beáll(nak) a kapuba.

nem tudjuk utánaszámolni

Már többször hallottam a meta-analízis fogalomról (csináljunk statisztikából statisztikát), de még akkor nem olvastam semmit róla. Elkezdtem keresgélni, és gyorsan megértettem, hogy az olvasmányok íróiban óriási a félelem. Félnek kollégáiktól, nehogy azok csaljanak. – Te azt hiszed, hogy a hentes hisz a hentesnek – vágta rá Tini. Kicsi az esély, hiszen ismerik egymás módszerét. De mi, akik nem ismerjük a hentes módszerét hiszünk neki. Szokták mondani, hogy a hentes mindenkit becsap, de nekem van egy, akivel jóba vagyok. Kénytelenek vagyunk hinni az adatokban, hiszen nem tudjuk utánaszámolni.

„Az Egyesült Királyság kormánya 2003-ban kutatást végeztetett. A kutatás a lakosság számolókészségét mérte föl. Megdöbbenéssel tapasztalták, hogy a munkaképes korú felnőttek 47%-ának számolókészsége nem érte el még az 1. szintet sem. Pedig hát az 1. szint – az elégséges érettségi eredmény. Ez a törtekkel, százalékokkal és a tízes számrendszerrel bánni tudás készsége. Az eredmény heves vitát váltott ki a kormányban. Módosították az előírásokat. Beruháztak. Majd 2011-ben megismételték a fölmérést. Találják ki, hogyan változott ez a szám! Fölment 49-re. ...Tetszett az egyik iskolásgyerek reagálása, aki – amikor az egyik iskolában ismertettem az eredményt –, jelentkezett, és megkérdezte: "Honnan tudjuk, hogy az ezt az eredményt produkáló személy nem a 49%-hoz tartozik?” (Alan Smith)

releváns tudás

Sosem tudnám meg, hogy mekkora szamárságokat tudnak leírni ismeretlen könyvekben, ha nem kellene diplomadolgozatokat olvasnom. Az ismeretlen könyvírók, szembe szállnak olyan gondolkodó óriásokkal, akiknek csak könyvcímeiket látták valahol. Ha legalább néhány oldalt elolvastak volna, akkor talán azok a szamárságok nem kerültek volna papira.

Szegény dolgozatírók, talán csak az oldalszámok gyarapodásáért ömlesztik a szamárságokat. Mit mondjak a dolgozat-íróknak? Nem az ő dolguk, hogy elítéljék azt, akinek a haver-lektor és a kiadó átengedte a könyvét. Arra késő, hogy visszadobjam a dolgozatot azzal a megjegyzéssel, hogy olvasd el a nagy gondolkodó anyanyelvedre fordított könyvét. Szívesen javasolnám, hogy majd, ha meg lesz a diploma, akkor nézd meg, hogy mi a műfajban lévő releváns tudás, hiszen ha érdekelte volna, akkor bármelyik könyvtárban egy perc alatt megtalálhattad volna.

Ha netán a diplomázottak közül valaki mégsem kíván szamárháton belovagolni, akkor elárulom neki, hogy Kahneman, Thaler, Ariely és Polányi könyvek találhatók anyanyelvükön. Bizonyos, hogy más műfajoknak is van egy-egy jó könyve. Talán úgy is mondhatnám, hogy amely műfajnak nincs P. Kottler-ja H. Mintzberg-je, Neisser-je, vagy Bourdedieu-ja azokból nem is lehet dolgozatot írni.

 

 

tészta és paradicsom

Több mint kétezer évvel ezelőtt Pompejiben huszonöt kenyértípust készítettek, de nem csináltak pizzát – közli a turistákat kalauzoló hölgy, és felteszi a rejtvényt: miért nem volt akkor pizza? Félig motyogva, hogy csak ő hallja, és mások ne, bemondom: nem találták ki. Mogorván rám nézett és bemondta helyes választ: nem volt paradicsom, azt csak később hozták Európából.

Nem követelmény, hogy egy betanított történész értse a kauzalitást, de az sem, hogy félreértse. Szóval, ha a pizza megszületésének oka a tészta és a paradicsom együttléte helyben és időben, akkor nem Nápoly környékén születik meg. A nagyobbik baj, hogy a konferencián a tudósok is sok eseménynek úgy találták meg az okát, hogy két egyidőben megtörtén eseményre ráfogták, és igazolták, hogy ahol van tészta és paradicsom ott van pizza is.

Ha már a konferenciáról jelentek tisztességes azt is megírni, hogy a divatossá vált „találkozás a folyóiratok főszerkesztőivel” sokkal tisztességesebb, sőt mondhatnám őszinte volt. Emlékeimben lévő találkozók mindig pökhendi emberek hazugságai voltak. Megmondták, hogy inkább szeretik, a már valamilyen H- indexel dicsekedhető szerzőket, mint a szüzeket. Félnek attól, ami mögé nincs odarakva a „pizza születésének oka” statisztikai módszerrel igazolva, hiszen akkor nem találnak bírálót, aki vállalja a pozitív bírálat megírását.

Nesze neked jövő

Tinit érdekelte, tehát engem is, hogy mit gondolnak a konferencián előadók az ötven év múlva szükséges tudásról. Az nem tudtuk meg, hogy az előadó mit gondol, habár szemtelenül megkérdeztem. Jobb, ha én teszem, az ilyen barátságtalan húzásokat, mint ha Tini pofázik oda valódi kérdéssel. Megtudtam sok tanár és diák véleményét három országból, de azt feladtam, hogy a mások véleménye mögé bújó kollégát rávegyem arra, hogy beszélgessünk nyilvánosan.

Tinivel visszamentünk a Grand hotelba és rendeltünk két sört.

Szörnyű hallani, hogy az átlag vélemény nyomán a diákokat „Big Data”-ra és „Social Media”-ra kell majd tanítani. A baj nem az, hogy az átlagvélemény a jövőről, csak a jelen slágerét látja. Van egy nagyobb bűn is. Nevezetesen, hogy a költségvetés és/vagy anyukák egyetemekre szánt pénzéből élők nem gondolnak arra, hogy egy egyetemi képzés kb. ötven tantárgyból áll. Nem láttam még embert, aki három percnél többet tudott volna beszélni, vagy ötven szónál több újdonságot tudott volna leírni két említett slágerről. Minden Big Data kiáltványban a leírtak több mint ötven évvel ezelőtt is le voltak írva.  Egyetemi szinten, ha valaki tudna is tanulható dolgokat mondani huszonnyolc iskolaórán keresztül, akkor is csak a tananyag 1/50 része lenne. Mit tanítanának a 2030-ban megjelenő új munkahelyekre szükséges tudásból.

Talán majd valahol megbocsájtsák az átlagvéleményt hirdetők bűneit, vagy nem. Ne legyünk mi se a gonosz mostoha, akiben nincs irgalom. Rengeteg bajuk volt a gonosz mostohákkal azoknak, akik csak főáramban meghirdetett véleményekre mernek átlagvélemény kutatást csináltatni.

 

Ők hatan

Tinivel beszélgetek a publikálási lehetőségekről. Mesélem, hogy többé-kevésbé beleláttam annak a hat főszerkesztőnek az emberfeletti munkájába, akiknek műfajunkból sikerül némileg elfogadható felvevő piacot teremteni (H-21 …H-4).

A műfajunk világ-ranglistáján első az Academy of Management Journal (H-251). Azokról, a mi régiónkból indulókról, akik nem kerültek fel műfajunk ranglistájára (H-0) nem írhatok, hiszen nincsenek sehol sem. Ismerek néhány kollégát, aki szintén rááldozta idejének nagy részét a szerkesztésre, és mégsem került sehova.

Egyetlen kérdés gyötör. Ha térségünkben ekkora a felvevő piac, akkor mit kezdhetünk a piac kínálati részével. A józan ész azt sugallja, hogy akkor Tiniék vigyék ki portékájukat a nagyvilágba. Úgy legyen! De, van egy de… De, ha profi tanároknak, akik vállalták a regionális folyóiratokat bevinni a világpiacra, ennyire tellett, akkor mi várható a kezdő publikálóktól.

nincs negyven könyv

Ha tíz könyvet ajánlsz diákjaidnak, akkor abból hány Amerikán kívüli – kérdezte Tini. Eco, Bourdieu és Sedlaček – vágtam rá kapásból – de ugyanennyi van az első húszban is. Azon is gondolkodom, hogy csak európai dráma és regényírókat kéne ajánlani, de mintha az késő lenne az egyetemen.

Most már nem ajánlok negyven könyvet. Finnyásabb lettem. Erről marhaság lenne többet írni.

Menedzsment szak-értő vagy Menedzser

Nézek egy csoport diákot, akik élő- és írott szóban püfölik egymást. Valahol megüti a fülemet: „így van, ha megszűnik a csoport dinamika”. Nos, a csoport és a dinamika szó egymásmellé rakása véletlenül ritkán jön össze. Valahol hallania vagy olvasni kellet ezt a szófordulatot. A kontextusból, amiben használják garantált, hogy nem Muzaffer és Muzaffer könyviből tanulták. Valamilyen gyenge kézikönyvből úgy értették, hogy a csoportban mindenki mindenkivel mindig egyetért.  

A valamikori kihagyhatatlan folyóirat ma olyan agresszíven reklámoz bármit de főleg saját magát, hogy émelyeg a gyomrom tőle. Nem figyeltek tíz évvel ezelőtt publikált cikkükre, amelyben Chris Anderson Hosszú farok elképzelése mellett az ajánlásokat javasolja az agresszív ügynök helyett. Ők is fuldokolnak a régi dumák napos oldalán.

Az összképek hiány gyakran csak a napos oldalt dicséri.

Közgazdász haverommal beszélgetünk Jeffrey Sachs, A civilizáció ára című könyvéről. A közszerepléstől nem ódzkodik szerző megmutatja, hogy az univerzális szabályok nem egyformán érvényesek különböző embercsoportoknál. Arról beszélgetünk, hogy a mai gondolkodásban árnyoldalról csak a sötét pesszimista alakok gondolkodnak, akik „úgy maradtak”, azok mindennek csak a napos oldalát látják.

Mesélem haveromnak, hogy ma a konferencián megpróbálom elsütni, hogy mást jelent a Menedzsment szak-értő mint a Menedzser. Ha alapszakon a diák megtanulja, hogy miként mozog a pénz és az anyag a vállaltban, és azok modellezhetőségét az operációkutatás módszereivel, akkor kiváló szakember lesz a menedzselésre. Más fogalmakra és módszerekre nincs szüksége egy szakértőnek. Teljesen más a mesterképzés, ott már homályos összképeket kell mutogatni, ahhoz hogy valaki valaminek a mestere legyen. Ott be-mutogatható "A civilizáció ára", a "Fekete hattyú", a rendbontók" "Hosszú farok" és hasonló homályos összképek, viszont ott már nem kell megismételni az alapfogalmakat. A doktori iskola tananyagába semmit sem szabad megismételni - de erről majd a kolozsvári konferencián mondok valamit.