„Egyetlen parafaborítású hálószobában dolgozó magányos zseni megírhatta Az eltűnt idő nyomábant. De vajon egy irodányi kontár létre tudna hozni egy hasonló mestermunkát?” – kérdezi Nick Bostrom Szuperintelligencia című könyvében.
Remélem, hogy akadna néhány ember, aki a kor hatalmas indoktrinációja (csoportos döntések és hasonló ábrándozások) mellet is nemmel válaszolna. A sokaság az új hullámtól azt várja, hogy majd a nagy számolások segítenek egy irodányi kontárnak.
Tudom, hogy egy tonna ganét szétlapátolni öten gyorsabban képesek, mint ha valaki egyedül csinálja.
Azt ma már képtelen vagyok bárhol megértetni, hogy egy mesterséges intelligencia alapú szakértő rendszer soha sem javíthatja egy irodányi kontár döntését.
Talán megfejhetjük a szakértő rendszerek agóniáját: nem mankó az normális (átlag)embernek. Harminc éve prédikálom, hogy a mesterséges intelligencia nem helyettesíti a természetes hiányát, hanem a természeteset átláthatóvá teszi. Aki nem tud spekulálni, annak siralmas látvány lesz az amit a szakértőrendszer mutat.
Tételezzük fel, hogy minél nagyobb valakinek az IQ mutatója, annál jobb keresztrejtvényfejtő. Meri valaki az állítani, hogy két 75 IQ-s gyorsabban megcsinálja, mint egy 95 IQ-s. Az IQ-ban is csak addig hiszünk amig olvasunk róla. Honnan jön az a hit, hogy bármelyik csoport bármikor kitalálhatja a Maxwell-egyenleteket. Kinek ajánlanám – kérdezi tőlem egy szállás közvetítő, miután néhány napot a rajta keresztült foglalt apartmanban töltöttem. – Magamnak ajánlom, hiszen nekem tökéletes volt, de ebből nem következik, hogy mást is kielégítene. Nem találhatom ki sem én sem a MI mások okoskodását, hiába alszom többet szállodában, mint az átlagember!
A MI ne azt csinálja, amire a programozó gondolt, hanem azt, amire a gondolkodó gondolt. Az Excelben – nincs szubrutin – csak végrehajtja a kódsorokat. Semmi sem befolyásolja, hogy bármi mást csináljon az összeadáson kívül. A gépi tanulás valami más: a programozó rábízhatja az algoritmusra a megoldáskeresést. Az algoritmus addig kutat amig nem talál egy olyan mintát, ami jobb, mint a többi. Illene megértenünk, hogy az összeadásnak nem lehetnek rivális algoritmusai, amelyek közül az egyik jobberedmény ad, mint a másik, Vagy jó vagy nem az eredmény, amit az Excel kiad.
Annak ellenér, hogy a tisztességes szakértő-keretrendszer gyártók hangsúlyozták, hogy a szakértőrendszer tudásbázisában semmivel sem lehet több tudás, mint a szakértőben van, sokan a kontárok tudásából kotyvasztott lecsóban reménykedtek. A szakértőrendszerbe táplált tudásbázis nem fog tudni másként gondolkodni, mint a gondolkodó, de mivel a mesterséges intelligenciának nincs ”rövid-távú memóriája”, áthidalhatja az ember rövidtávú memóriájának korlátját (5-9 kognitív séma) és könnyen kivetheted azt, amit gépi tanulás nélkül képtelen lennél kiszedni az emlékeidből. A szakértő rendszer – ha újjáéleszthető lesz – mindig is mankó (eszköz) fog maradni, sosem fog az ember lenni a MI mankója lenni. Ki vágyik olyan MI-re, amelynek saját akarata van? Talán azok, akik semmiben sem hisznek a sajátjukból. Ne álmodjunk egy olyan világról, ahol minden keresztrejtvény meg tud fejteni egy mankó. A keresztrejtvényeket azoknak találták ki, akiknek néha kisebb néha nagyobb bedobással sikerül. Nem kell mindenkinek keresztrejtvényfejtőnek lenni. Pláne nem kell olyan világ, ahol a MI ahol egy olyan mankóval fogsz szeretkezni amely mindig megdicsér.
