Talán igen, talán nem

becsmérlés

Angol nyelvet tudó haverokkal kínlódunk a honorific credit megfejtésén. Rosszabbnál rosszabb fordításokig jutunk. Szóval, van a Grand Hotel kávéházában gondolkodónak valami, ami csak az övé és marad is az övé. Ha van egy biciklije, azt eladhatja vagy odaajándékozhatja. Van a gondolkodónak valami ami csak ott és akkor működik amikor gondolkodik ami személyes és átruházhatatlan.

„A gyakorlatra hivatkozás hátterében az intellektus becsmérlésének szándéka áll” (Bourdieu, 2005:60) Az amit gondolkodó a Grand Hotel kávéházában csinál az semmit sem ér, bezzeg amikor a bulvárnak nyilatkozik valaminek a gyakorlatáról - mondják azok akik kihasználják néhány ember hiúságát és becsalogatják őket a bulvárvilágába.

 

egy irodányi kontár

„Egyetlen parafaborítású hálószobában dolgozó magányos zseni megírhatta Az eltűnt idő nyomábant. De vajon egy irodányi kontár létre tudna hozni egy hasonló mestermunkát?” – kérdezi Nick Bostrom Szuperintelligencia című könyvében.

Remélem, hogy akadna néhány ember, aki a kor hatalmas indoktrinációja (csoportos döntések és hasonló ábrándozások) mellet is nemmel válaszolna. A sokaság az új hullámtól azt várja, hogy majd a nagy számolások segítenek egy irodányi kontárnak.

Tudom, hogy egy tonna ganét szétlapátolni öten gyorsabban képesek, mint ha valaki egyedül csinálja.

Azt ma már képtelen vagyok bárhol megértetni, hogy egy mesterséges intelligencia alapú szakértő rendszer soha sem javíthatja egy irodányi kontár döntését.

Talán megfejhetjük a szakértő rendszerek agóniáját: nem mankó az normális (átlag)embernek. Harminc éve prédikálom, hogy a mesterséges intelligencia nem helyettesíti a természetes hiányát, hanem a természeteset átláthatóvá teszi. Aki nem tud spekulálni, annak siralmas látvány lesz az amit a szakértőrendszer mutat.

Tételezzük fel, hogy minél nagyobb valakinek az IQ mutatója, annál jobb keresztrejtvényfejtő. Meri valaki az állítani, hogy két 75 IQ-s gyorsabban megcsinálja, mint egy 95 IQ-s. Az IQ-ban is csak addig hiszünk amig olvasunk róla. Honnan jön az a hit, hogy bármelyik csoport bármikor kitalálhatja a Maxwell-egyenleteket. Kinek ajánlanám – kérdezi tőlem egy szállás közvetítő, miután néhány napot a rajta keresztült foglalt apartmanban töltöttem. – Magamnak ajánlom, hiszen nekem tökéletes volt, de ebből nem következik, hogy mást is kielégítene. Nem találhatom ki sem én sem a MI mások okoskodását, hiába alszom többet szállodában, mint az átlagember!

A MI ne azt csinálja, amire a programozó gondolt, hanem azt, amire a gondolkodó gondolt. Az Excelben – nincs szubrutin – csak végrehajtja a kódsorokat. Semmi sem befolyásolja, hogy bármi mást csináljon az összeadáson kívül. A gépi tanulás valami más: a programozó rábízhatja az algoritmusra a megoldáskeresést. Az algoritmus addig kutat amig nem talál egy olyan mintát, ami jobb, mint a többi. Illene megértenünk, hogy az összeadásnak nem lehetnek rivális algoritmusai, amelyek közül az egyik jobberedmény ad, mint a másik, Vagy jó vagy nem az eredmény, amit az Excel kiad.

Annak ellenér, hogy a tisztességes szakértő-keretrendszer gyártók hangsúlyozták, hogy a szakértőrendszer tudásbázisában semmivel sem lehet több tudás, mint a szakértőben van, sokan a kontárok tudásából kotyvasztott lecsóban reménykedtek. A szakértőrendszerbe táplált tudásbázis nem fog tudni másként gondolkodni, mint a gondolkodó, de mivel a mesterséges intelligenciának nincs ”rövid-távú memóriája”, áthidalhatja az ember rövidtávú memóriájának korlátját (5-9 kognitív séma) és könnyen kivetheted azt, amit gépi tanulás nélkül képtelen lennél kiszedni az emlékeidből. A szakértő rendszer – ha újjáéleszthető lesz – mindig is mankó (eszköz) fog maradni, sosem fog az ember lenni a MI mankója lenni. Ki vágyik olyan MI-re, amelynek saját akarata van? Talán azok, akik semmiben sem hisznek a sajátjukból. Ne álmodjunk egy olyan világról, ahol minden keresztrejtvény meg tud fejteni egy mankó. A keresztrejtvényeket azoknak találták ki, akiknek néha kisebb néha nagyobb bedobással sikerül. Nem kell mindenkinek keresztrejtvényfejtőnek lenni. Pláne nem kell olyan világ, ahol a MI ahol egy olyan mankóval fogsz szeretkezni amely mindig megdicsér.

zettabytes

A Grand Hotel teraszán, reggeli kávézás közben azon spekulálok, hogy hányan szokták a kávéházban megkérdezni a pincértől, hogy milyen vegyi folyamaton ment keresztül az őrölt kávé, amikor megkapta a forróvizet. Úgy saccolom, hogy ma reggel milliónyi kávéívót nem érdekli ez a kémia. Minden kávéívó érzi, hogy jól esik-e neki a ma reggeli kávé vagy nem. Azt se mondanám rájuk, hogy tudomány ellenes emberek. Egyszerűen nem érdekli őket. Sőt, kijelentem, hogy csak néhány akadékosdó kávégyűlölő fogja állítani, hogy a tudósok bebizonyították a kávéfőzés folyamatának veszélyes vegyi folyamatait.

Több könyvemben írtam arról, hogy néhány akadékoskodó ember érdeklődött arról, hogy A Doctus tudásbázisú rendszer miként számolja ki az attributumok informativitását. Megmutattam nekik a képletet:

Mikor meglátták, akkor sem múlt el a kételyük. Akit az érdekli, hogy miként működik az csak tetszeleg és másoknak mutogatja, hogy nem meri megpróbálni a kávéélvezetet. Szó sincs arról, hogy mindenkinek kávéélvezettel kell kezdeni a napot. Van más napkelte is.  Sosem hallottam, hogy a kávézgató ember gúnyolta volna a pálinkázó embert. Sosem hallottam, hogy a doctus felhasználó megfélemlítette volna az Excel hívőket.

Nem ott van a Doctus gyengéje, ahol a tudóskodók keresik. Ne töprengj kis33jános! Megmondom: a Doctus gyengéje az, hogy csak azoknak tudja bemutatni a gondolkodását, akiknek van. Tudom, hogy könnyebb megélni abból, hogy riogatod az embereket: bameg, nemsokára 44 zettabytes adat lesz!

Azt is sejtem, hogy kis33jános nem tud reggel kiülni a Grand Hotel teraszára és békésen kávézni azokkal, aki azon gondolkodnak, hogy milyen szépen süt a nap.

U.I.

 A GONDOLKODÓK ÜLVE KÁVÉZNAK

véleményem a tanár szerszámosládájáról

Néha-néha belebotlok egy-egy illedelmes könyörgésbe, ami véleménykutató kollégáktól ered. Majdnem mindig kitöltöm a kérdőívüket. Félórányit szánhatok kollégáimra, akik majd kiszámolják az átlagos véleményt valamiről. Az első három kérdésre a válaszaim: 65 éves férfi vagyok és 41 éve tanítok. Utána jön az, amiből majd kiszámítható lesz valami. Valami olyasmi lesz kiszámítva, hogy igazolható lehessen az ICT mankók használatát az egyetemi oktatásban.

Ha máshogy tennénk fel a kérdést, és az érdekelne bennünket mitől lesz jobb az oktatás, talán nem kellene ennyi véleményből kihozni az átlagot. Az oktatás attól lenne jobb, ha szenvedélyes és a mesterség iránt alázatos tanárok félévenként 28 órát tanítanának a többi (munka)időt viszont olvasással töltenék. Egyszerűbben: heti 90 percet tanít és 20 órát olvas. Tehát, a tanár mankója a könyv, amit olvas. Minél többet olvas a tanár, annál kevesebbet kell írnia hízelgő leveleket a diákoknak, és mankót gyártania a kibírhatatlan tantermi órák mellé.

Nos, ez a közérthető beugró után jön a csak vájtfülüeknek való tudományfilozófia.

Néhány éve minden csapból a „kutatás” szó folyik. A szó szoros értelmében is folyik. Ez a biztos út a fogalom kiürüléséig – amikor már semmit sem jelenthet, hiszen mindenre ráhúzzák.  Kérdezem tanult ismerőseimtől, hogy mit jelent az angol „we argue”. Hallottam néhány nyelvtanfolyamról származó fordítást, de azok nem mondanak semmit a kötelezően használt szófordulat hivatal(nok)i olvasatáról. Megtudtam, hogy ez valami olyasmi, mint a magyarban túlhasznált „szerintem”. Véleményt nyilvánítani szabad tények kimondani nem szabad – megjegyzem: nem is lehet. Remélem olyan mélyre még nem süllyedt a műfaj, hogy az átlagos „we argue” az igazolt tény

Majd kiderül, vagy beborul

A tök jó és a jó tök ugyanaz vagy nem? A tök jót azok használják akik, lusták beszélni és a tökéletesen jót lerövidítik. Olvasata kontextusfüggő. A tök nem mondja meg, hogy harminc centivel vagy harminc fényévvel van távol a jótól. A "jó tök vagy" és a "jó tököd van" (az ablakodban) jelentései is kontextusfüggők.

Hallottam, hogy egy ország mesterséges intelligencia minisztériumot nyitott és egy hölgy lett a mesterséges intelligencia miniszter. Az is hallottam, hogy egy másik ország ezer mesterséges intelligencia doktort akar legyártani néhány év alatt. Azon spekulálok, hogy ha a mesterséges intelligencia kontextusfüggetlen - ahogy a pozitivisták propagálják - és csak a villámgyors számolást jelenti, akkor a doktori iskolákban mit fognak tanulni a nebulók. Mindenki csinál egy eredeti villámgyorsan számoló „neurális” valamit, ami egyébként nem követel filozófiai (PhD) tudást. Ha összejön, akkor túl sok lesz belőle, ha nem akkor kidobott pénz. Ha viszont csak gyakorolják ráengedni az adatgóliátokra a kész algoritmusokat, akkor minek arra három-négy év, vérrel és verítékkel publikált cikkek, és disszertáció.

Majd kiderül, vagy beborul.

Az intelligencia néha számol, néha mást csinál

A laikusoknak a számító-gép egy gépet jelent, amely gyorsabban számol, mint az ember. Ez úgy maradt annak ellenére, hogy legkevesebbet számolnak. A villamoson és a kocsmákban mindenki használja a gépet, de legritkábban látom, hogy számolnak. Az ICT bennfenteseinek, viszont kapóra jön, az állandó gyorsulás. Nekik még egy lehetőséget ad arra, hogy nagy adatbázisokban gyorsan számolgassanak. A pozitivistáknak – tudnak-e arról, hogy azok vagy sem – szintén élmény, hogy a gépek mind gyorsabban számolnak. A számítógép annál jobb minél gyorsabban számol. Ez úgy beragadott, hogy kiirthatatlan.

Álljunk meg egy szóra! A mesterséges intelligencia újraéledése nem hozott paradigmaváltást. Továbbra is az fog kijönni, amit beletettek, csak gyorsabban. Az újdosült mesterséges intelligencia szószólók olyanok, mint a gyenge festők – azt festenek, amit mindenki lát – a külső világot lemásolják. „Ha két ember ugyanott áll és ugyanarra néz, akkor – a szolipszizmust elkerülendő – arra a következtetésre jutnunk, hogy teljesen hasonló ingerek érik őket. (Ha ugyanott lehetne a szemük, az ingerek azonosak lennének) Csakhogy az emberek nem ingereket látnak. Az embereknek valójában érzeteik vannak, és semmisem kényszerít arra a feltételezésre, hogy a két szemlélő érzetei azonosak.” (Kuhn, 2000:213) Képtelenek vagyunk kibújni a dobozból, és tovább szajkózzuk azt, a digitális bennszülötteknek, amiben a digitális idióták hittek. Szűk látókörünk és gyávaságunk arra sarkal bennünket, hogy azt merjük látni, amit másmások elfogadtak.

Mire lehetne a számoláson kívül használni a mesterséges intelligenciát? Fáradt vagyok az ilyen kérdésekre válaszolni. Az idén novemberben lesz harminc éve amikor Minnesota államban az egyetemen láttam először működő mesterséges intelligenciát. Azóta erőlködőm, talán az is mondhatnám, hogy erőszakolom, megértetni, hogy nem csak számolási intelligencia létezik.