A doktori iskoláknak, szerte a világon van három gondja: (1) a csökkenő érdeklődés az akadémiai karrierre (2) a publikálási piac kínálata sokszorosan kisebb, mint a kereslet iránta (3) a pozitivizmus mindenhatósága. A problémamegoldásra buzdító doktori iskola specifikus gondja a diszciplínahű tanárok. Nem jobb kirepülni a diszciplína ketrecéből, mint bennmaradni. Csak az repülhet ki saját anya-diszciplínájából, aki benne volt, aki nem volt benne az nem is lehet túl rajta. Fontos tudni, hogy semmivel sem jobb egy problémamegoldó, mint egy diszciplína módszerének bakijait javítgató ember. De úgy szép a világ, ha a diszciplínahű és diszciplínahűtlen emberek eltűrik egymást.
Benne lenni egyféleképpen lehet: ismerni kell a fogalmak közötti kapcsolatokat. Kirepülni viszont sokféleképpen lehet: mindenki saját metaforákat alkot és azzal terjeszti a meta tudást. Innen sarjad a problémamegoldásra eltökélt doktori iskolák egyetlen specifikus problémája: a problémamegoldók metaforákat használhatnak, akik bírálgatják őket azok viszont jól definiált fogalmakat. Ha megismételnék a tanárok metaforáit, akkor azzal sérülne a disszertáció eredetisége. Azt is vétek mondani, hogy a diákok bármely metaforája jó, de azt is hogy mindegyik rossz.
