Nőt akarok, de azonnal – ordította öt órán át a fára felmászott negyvenkét éves férfi. Minden csellel megpróbálkoztak a rokonok. Végül a bolondokházából jött ápolónő annyit mondott: „Na gyere le kiskomám, vége a sz@rakodásnak.” És lejött.
Ariely mesélte TED előadásában: „Egy hirdetés a The Economistból. Három opciónk van. Online előfizetés 59 dollárért. Nyomtatott előfizetés 125-ért. Vagy mindkettő 125-ért. Ahogy megláttam, felhívtam az őket, és próbáltam kideríteni, mi ezzel a céljuk. Kapcsolgattak egyik embertől a másikig. Végül eljutottam a honlap felelőséhez. Azt mondta, utánanéznek. Majd a hirdetés hirtelen eltűnt. Magyarázat nélkül. Úgy döntöttem, elvégzek egy kísérletet, amiben jó lett volna, ha ők is részt vesznek. Felajánlottam ugyanezt száz MIT hallgatónak. Melyiket választanátok? Legtöbben a kombinált előfizetést választották. Senki nem kérte a rossz ajánlatot. Tehát a hallgatóink tudnak olvasni. De ha van egy lehetőség, amit senki nem akar, ezt el is dobhatjuk, nem? Ezért nyomtattam egy másik változatot. A középső ajánlat nélkül. Kiosztottam másik 100 hallgatónak. Ez történt. A nyertes ajánlat lett a vesztes. A vesztes ajánlat pedig a nyertes Tehát a teljesen felesleges ajánlat, amit senki nem kért, képes volt rávezetni a hallgatókat arra, hogy mit is akarnak.”
Ismerem Fellini és Ariely történetét is,és negyven éve tanulmányozom a döntéshozók okoskodását. Sőt, abban is van praxisom, hogy a repülőjegy vásárláskor a kiválasztott jegy után tucatnyi nemet kell nyomni. Mégis! A fapados társaság, fapados ügynöke mégis a végén feltett egy nem-fapados kérdést, amin annyit kellett gondolkodni, hogy már jött a figyelmeztetés: LEJÁRT AZ IDŐ.
