Talán igen, talán nem

Nincs Mikulás

Meddig kell hinni a szimbólumokba? Minél tovább. Nagyjából erről prédikáltam Kolozsváron.

Vissza fele a vonaton - a harmadik harmadban - egyik diákom azt mondta: Tudod, az benned a szörnyű, hogy elveszed tévhiteinket. Tőled kell megtudnunk, hogy nincs Mikulás.

Én vagyok az ünneprontó? Azt prédikálom, hogy nem lehet szimbólumok nélkül, de mégis beléjük piszkálok. Ibsent is idézem gyakran: "Nagyon rosszat tenne vele. Mert aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle." Talán jól mondta diákom: meg kellene hagyni néhány illúziót.

 Még nem tudhatom, hogy miként fog hangzani amikor kimondom: mérjétek meg az intuíciót, csináljatok csoportos döntést. Talán mégis maradok rendbontó.

Roger Martin, az új éllovas

 

„A bölcsnek mindig igaza van, sosem hibázik – s ettől a halandók nagyon hülyének és feleslegesnek érzik magukat körötte. Imádják és tisztelik, de lázadnak ellene, neheztelnek, mérgesek rá. Hisz ahelyett, hogy megszerettetné magát (mert erre vágyik legjobban), csak alsóbbrendűségüket érezteti velük, magára haragítja és fellázítja őket.” (Egri Lajos)

Ezzel az idézettel zártam azokat az előadásaimat, amelyeken Roger Martin ­– az új éllovas –  okoskodását tukmáltam diákjaimra. Miért a megbízhatóság az úr? – tette fel a kérdést több mint egy évtizeddel ezelőtt az új léllovas. Bő egy évvel a híressé válása előtt mutogattam a közismert tölcsérét:

Ma már sokan beszélnek a dizájngondolkodásról, de sehogy sem akarják megérteni, hogy a megújulás rengeteg talánnyal indul, amelyeket ökölszabállyal szűrünk.

A profi óra nélkül is tudja, hogy hány óra van

Régi szabály: minél nagyobb a szálloda annál jobb. Tágasabbak a szobák, a folyosó és az étterem is. Eddig úgy volt, hogy a személyzet is iskolázott. Nos, mostanában egy kicsit változott az iskolázott személyzet. Hiányzik belőle az alázat és a szenvedély. Mintha jobb híján lett volna belőle szállodás. Reggel hét órakor ketten bóklászunk a sötét étteremben. Odajön egy egyenruhás és elmondja spanyolul és utána angolul is, hogy a reggeli hétkor kezdődik. A korombéli vendég és én is undorral nézünk rá. Semmit sem ért. Ránéz a telefonjára és miután látja, hogy elmúlt hét óra felkapcsolja a világítást. Mégis jobb, mint a kis szálloda amatőrje, hiszen az ki is dobott volna az étteremből.

A konferenciák java része a végén „JÓLFÉSÜLT KOPASZ EMBER” lesz, de azért ilyenre vágyni,talán mégsem illik. Érted? Lehet, hogy kopasz és lankadt lesz, és eltűrjük, de legalább az álmainkban, vágyainkban legyünk kicsit igényesebbek. Az első nekifutásban igenis legyen benne a vágy.

"ORONTE: Azért érdekelne a te írói vénád, hogy dolgoznád fel ugyanezt a témát! ALCESTE: Lehet, hogy én is éppilyen silányt írnék, csak én nem mutogatnám másnak." (Mizantrop)

A nagy konferencia is mindig valamivel jobb mint a kicsi, még ha hiányzik is sikakból az alázat és a szenvedély.

méltóság

Néhány évtizeddel ezelőtt kaptam diákjaimtól egy képet, amelyen a következő szöveg volt: „sok mindent mondanék neked, ha egy kicsit nagyobb lennék.

Most én is úgy vagyok. Olyan sok mindent mondhatnék a döntések etikájáról, ha elég nagynak érezném magamat. Régen a fiatalok féltek nekem „beszólni”, most én félek beszólni néhány "fiatalnak” Félek az érthetetlenségtől.

„…legérthetetlenebb verseimet se hiszem csalhatatlanul érthetetleneknek” – mondta egyszer Ady

Valami érthetetlent szeretnék mondani, ha mernék: A pénzt nem csak kicsikarni, hanem megteremteni is lehet. A megteremtéshez viszont nem elég feladni a méltóságodat, ahhoz bölcsnek is kellene lenned.

"Jaj, mily sekély a mélység / és mily mély a sekélység / és mily tömör a hígság és mily komor a vígság. / Tudjuk mi rég, mily könnyű, / mit mondanak nehéznek, és mily nehéz a könnyű, / mit a medvék lenéznek." (Kosztolányi: Esti kornél)