Talán igen, talán nem

érti, hogy miként működhetne, de azt is, hogy miként működik

Néhány órával az után, hogy Richard Thaler megkapta a Nobel emlékdíjat, jöttek a telefonok diákjaimtól, akiknek ajánlottam a szerző könyveit. Bár a lottón lett volna ilyen sejtésem – válaszoltam a hírre. Az újdonsült Nobel-emlékdíjas által gyakran idézett pszichológus, a szintén közgazdasági Nobel-díjas Daniel Kahneman szokta mondani: „hétfőn könnyű totózni”. Nem illik hétfőn dicsérni az újdonsült Nobel-díjast, persze szapulni sem.

De ha már évtizedek óta idézem az előadásaimban és ajánlom diákjaimnak a könyveit, csak megemlítem, hogy a sportedzők számára is van mondanivalója.

Thaler az NFL-draftról végzett kutatásának leírásában a következőt írja: „Tegyük fel, hogy egy csapat döntéshozója elolvassa és meg is érti tanulmányunkat – mitévő legyen?

Kétségtelen: vannak, akik megértik a „hatékony játékos piac” szabályait. De teljesen mindegy, hogy azok döntéshozók-e vagy sem. Thaler világképének ugyanis éppen az a lényege, hogy a dolgok akkor is jól működnek, ha a világot nem "homo economicusok" vezénylik, hanem egyszerűen csak intuícióval megáldott emberek. „Az edzők számára alkalmasint fontosabb a képesség, hogy kordában tartsák és motiválják egy csapat fiatal és gazdag óriásait egy hosszú idényen keresztül, mint hogy ki tudják számítani érdemes-e…”. Thaler azt is érti, hogy miként működhetne, de azt is, hogy miként működik.

nyílt levél diákomnak

Tim Harford saját honlapján perceken belül reagált Richard Thaler Nobel emlékdíjára. Ő az a néhány gondolkodó egyike, aki szintén piszkálgatja a túlszabályozott világ képtelenségét az alkotásra. Semmi sem kézenfekvőbb, mint egy bejegyzést írni az eseményről innen a perifériáról is. Igy is lett volna, ha nem történt volna valami számomra lényegesebb. Kaptam egy levelet diákomtól, aki csehovi figurákat talált a tananyagban. Amikor előadásaimban az összképet mutogatom mindig az irodalomra hivatkozom:

• "Meg kell ragadnunk az alkalmat, amíg nem késő, hogy legalább egyszer az ember méltó képviselői legyünk" (Becket: Godotra várva)
• "Aki ilyen sokáig játszik önmagával az nehezen szokik le róla." (Mrožek: Szerződés)
• „Miért van az, hogy alig kezdünk el élni, máris unalmasak, szürkék, érdektelenek, lusták, közömbösek, haszontalanok, szerencsétlenek leszünk?” (Csehov: Három nővér)
• "Mi az a Montague? se kéz, se láb, Se kar, se arc, se más efféle része Az embereknek. Mit rózsának hivunk mi, Bárhogy nevezzük, éppoly illlatos." (Shakespeare: Rómeó és Júlia)
• "de hogy remélsz olyasmit, te bolond, hogy harci szekeremen önfejűen bárki jöttment rángathatja a gyeplőt" (Kleist: Homburg herceg)
• Akkor vagyok-e saját magam, amikor rendőr vagyok, vagy akkor, amikor fogoly vagyok, és egyáltalán, amikor saját magam vagyok, akkor rendőr vagyok-e vagy fogoly? (Mrožek: Rendőrség)
• "Ebben az országban analfabéta vagy. Rosszabb: süketnéma. Meddig akarsz úgy élni mint egy nyomorék." (Mrožek: Emigránsok)
• "Ne madárijesztő legyen a törvény, / Mit kirakunk, hogy féljen a veréb, / De mert csak áll, áll: nemhogy félne tőle, / Még rája fészkel!” (Shakespeare: Szeget szeggel)
• "Lehet, hogy én is éppilyen silányat írnék, csak én nem mutogatnám másnak / Micsoda nagyképűség / Ha segnyaló kell eredj máshova." (Moliere: Mizantrop)
• "...emlékszel, hogy zúztuk szét a hagyományokat? A mama meg a papa szeme láttára tettél magadévá..." (Mrožek: Tangó)
• „Régi nóta! Nem őrült vagy te, hanem csak különc. Paprikajancsi. Azelőtt én is betegnek, félőrültnek tartottam minden különcöt, most pedig az a véleményem, hogy az ember normális állapota - a különcködés. Te teljesen normális vagy.” (Csehov: Ványa bácsi)
• "Üdvözlégy Macbeth, Skóczia leendő királya!” ...Királyok atyja, – bár magad nem az! Üdv hát tinektek Macbeth, Banquo, üdv" (Shakespeare: Macbeth)
• "De az ördögbe is, hisz a tudomány csak találhat valami ellenszert, egy vagy más praeservatíva" (Ibsen: A nép ellensége)
• "Nagyon rosszat tenne vele. Mert aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától a boldogságát veszi el tőle." (Ibsen: A vadkacsa)
• "Ön sem tudott valami sokat amikor a szolgálatomba került. Főlvergődött és túlszárnyalt engemet is." (Ibsen: Solness építőmester)
• "A mór egyenes nyilt természetű, Könnyen hisz a becsület látszatának, S orránál fogva úgy vezethető, Mint a szamár." (Shakespeare: Othello)

Csehov akaratbeteg vagy reménybeteg emberi, akik képtelenek élvzeni az oda vezető utat, a szenvedésért való szenvedéssel lopják a napot. Diákom arra ihletet, hogy a azon spekuláljak, vajon a többi tizennégy dráma karakteri is csehovi figurák. Vajon az újdonsült Nobel emlékdíjas Ökonjai is csehoviak?

szülessenek lassú és analitikus döntések

A bíró szót használom, hiszen ódzkodom attól, hogy a bíró „vezesse” a játékot. Ötven éve, a Helsinkiben rendezett EB óta közvetíti a TV a kosárlabda mérkőzéseket. A belgrádi EB időpontjában megtartott konferencián Kassai Ervin azt mondta a kosárlabda bíróknak: Önök szürke ingben és nadrágban vannak, maradjanak szürkék, hiszen nem önökről szól a mérkőzés. Később még hozzátette: Önöknek nem ott kell lenni, ahol a labda van, hanem ott, ahonnan jól látnak.

Legyen-e feltűnő a bíró? Legyen-e „videotechnológiát kezelő bizottság” minden sportban. Ez az a téma, amiről mindenkinek van véleménye. Nekem is. A kortárs hocky, kosár és foci mérkőzések mindennapos TV közvetítésével a bírók identitása csúszós pályává vált. Az identitás lényege a „ki vagyok én” kérdés megválaszolása.

Negyed évszázaddal ezelőtt a tűzoltók döntéseit vizsgáltam. Nem tudtam, hogy ugyanakkor Gary Klein is ezzel foglalkozott. Egyértelmű, hogy a tűzoltók képesek elég jó intuitív döntéseket hozni. A jó bírók is. Ez se nem több se nem kevesebb, mint „összkép az első látásra”. A gyors gondolkodást lehetetlen lassítani, de lecserélhető lassú, analitikus gondolkodásra.

A hocky, kosár és foci mérkőzéseket papucsban és alsógatyában nézők tucatnyi kameraállásból láthatják azt, amit a bíró, a játékosok és a lelátókon ülő közönség nagy része nem láthat. Ha sport, akkor a bíró hozzon gyors (intuitív) döntéseket. Ha a papucsban és alsónadrágban okoskodó tévénézők szórakozása, akkor a bíró és a „videotechnológiát kezelő bizottság” hozzon lassú, analitikus döntéseket.

Kassai Ervin ugyanakkor született, mint apám. Ma már, a C-64 kultikus számítógép mellett játszadozó fiaim korosztálya nézi a meccseket papucsban és alsónadrágban, a romkocsmákban sörözgetve. Elvárják, hogy a bíró ne legyen szürke, és a meccseken lassú és analitikus döntések szülessenek.

tudni vagy nem tudni

Harminc évvel ezelőtt Amerikában azt mondtam: egy évig kell dolgoznom, hogy autót vegyek. Nekünk is – válaszolták kollégáim. Rövid magyarázkodás után kiderült, hogy ők fizetésük egytizedét, én meg az egészet számoltam. A kérdés soha sem az volt, hogy kell-e autót venni. Majdnem minden filmen, vagy híradóban rengeteg autó nyugtat meg bennünket: nincs min gondolkodni, muszáj, hogy autó legyen a segged alatt. Ez az egyetlen helyes válasz, amit mindenki tud.

A konferenciákon a kerekasztal beszélgetésekben még soha sem hallottam: nem tudom! Kell-e autót venni? Kell-e száz kilós emberekre fehérneműt mutogatni? Kell-e olimpiai játékokat szervezni? Kell-e video-bíró? Azoknak, akik nem olyan okosak, hogy beüljenek a kerekasztal beszélgetésekbe a következő előadásaimon ezeket az elképzeléseimet fogom feszegetni: