„A tudomány általa felcsipegetett morzsái – még ha gyakran szárazak vagy emészthetetlenek is – a szemhatárán messze kívül eső intellektuális örömöket sejtettnek. Az érvényes megállapítások átfogó rendszerének és felfedezések szakadatlan sorának intuitív felismerése arra ösztönzi, hogy szorgos munkával halmozza fel tudását, és bonyolult elméleteken törje a fejét. Ha szerencséje van, rátalál egy mesterre is akinek munkáját nagyra becsüli… és magáévá teszi a tudományos értékek normáit.”[1] – írta Polányi 1964-ben. Miben is van fél évszázaddal később a kezdő inas szerencséje? Tegnap kávéztam Amerikából érkezett kollegámmal, aki azt mondta: ma csak azt kérdezik tőled: Hogy áll a kutatásod? Gyorsan rávágtam: Úgy tudom, hogy azt kérdezik, hogy áll a kutatásod publikálása. Bólintott, és jót röhögött. Ma akkor van az inasnak szerencséje, ha egy szelíd bírálóhoz kerül a publikációja. Hangsúlyozom, ez se nem jobb se nem rosszabb, mint a „régi idők”, ez egyszerűen más kultúra.
„…a mestereket és a tanítványokat többnyire kellőképen őszinte érdeklődés fűzi a tudományhoz, eléggé autentikus képük van róla ahhoz, hogy megtalálják a közös nevezőt. Lelkiismeretük szava, melyet mindegyikük irányadónak tekint a maga számára, kellő összhangban van ahhoz, hogy egyetértésre jussanak. Vannak természetesen kiégett, túl pedáns, diktatórikus mesterek is, másokat meg talán személyes elfogultságuk vezette félre. És persze akadhatnak olyan tanítványok is akik a maguk útját akarják járni, mielőtt még kellő tudással rendelkeznének. Ez a hiba azonban olyan ritka, hogy a belőle fakadó szórványos összeütközéseknek könnyen elsimíthatok, ha a tudományos közvéleményhez fordulnak”.[2] – írta Polányi 1964-ben. Mit is üzen fél évszázaddal később a kezdő inasnak a tudományos közvélemény? Írjál cikkeket, és fejtsd meg a „pontozás rejtvényét”. Aki gyorsabban rájön arra, hogy az, amit éppen most mérnek miként lehet minél nagyobb, lovon van. Ez már nem szerencse, mint a mestertalálás volt valamikor. Ez már intelligencia. Ismét hangsúlyozom, ez se nem jobb se nem rosszabb, mint a „régi idők”, most már nem kell várni valamire, hanem tudni kell valamit. Ez egy lineáris többismeretlenes egyenletrendszert kell tudni megoldani.
Talán, mégis kell egy pici szerencse: nem baj, ha kapsz egy fülest arról, hogy a H-index jön divatba. Ha téves fülest kapsz, akkor hiába vagy intelligens.
[1] Polányi M (1997) Tudomány és ember. Argumentum kiadó Budapest 47. old
[2] Polányi M (1997) Tudomány és ember. Argumentum kiadó Budapest 49. old
