Öt nap élő és hatvan év holt munka – mondanám, ha politikai gazdaságtannal (1955:219) foglalkoznék – kellett ahhoz, hogy kollégámmal megírjuk egy esszét a döntésekről. A gép azt mutatja, hogy az írás kétszázhatvanhét percig tartott. Tíz évvel ezelőtt volt az első hozzászólásunk a gondolkodó-óriások gondolataihoz.
Nos, ennyi mondanivalónk van a döntéstanról (negyven plusz húsz év döntéstan tanítás után). Ez nem pontoson így van, hiszen ö is én is szívesen bevállalunk huszonnégy óra tanítást, de az a diákoknak van, és nem a saját "találmányainkat" mondjuk. Ha a tanításkor tartjuk magunkat az aranyszabályhoz (öt évnél öregebb könyv nyomán tisztességtelen tanítani), akkor ma csak Thaler Rendbontók című könyvét ajánlhatjuk a diákoknak. A diákoknak meg kell érteni, hogy a döntéshozó vagy analitikus, vagy intuitív gondolkodású. Erről nincs mit írnunk, hiszen ezt Kahneman (öt évnél idősebb a Gyors és lassú gondolkodás című könyv) és Thaler (említett könyv) megírták. Talán még azt is érdemes tanítani, hogy a szabálykövetők lecserélik a döntéshozókat, de erről sincs mit írnunk, hiszen March (öt évnél idősebb a Primer on Decision Making: How Decisions Happen című könyvben) megírta. Talán még izgalmas az is ha a diákoknak mesélünk az indukció használat veszélyélről (öt évnél idősebb Taleb Fekete Hattyú című könyve). Néhány kifinomultabb tanár hozzányúlhatna a játszmákhoz is (öt évnél idősebb Mérő Laci Mindenki másképp egyforma című könyve). Ennyit kellene tudni egy üzleti iskolát végzett diáknak a döntésekről.
A tanároknak valami másról kell írni, mint amit a nagy gondolkodók nyomán érdemes tanítani. Nyolc-tíz évente néhány oldalt, ha van valami mondanivalója. Ritka dolog, hogy több összejöhet. Ilyen a döntéstan, de talán más tanoknak is jót tenne, ha néhány gondolkodó-óriás, öt évnél fiatalabb könyvét javasolnák a diákoknak, és ha tanároknak a pályafutásuk során egyszer-kétszer van mondanivalója, akkor ragadjanak tollat.
Epilógus:
Ma a felsőoktatási "establishment" sehol a világon nem tud zöld ágra vergődni a tanitó vs. tudós dilemmával. Nekem egyszerű: a tanító tanít (pl: Thaler könyve nyomán döntéstant), a tudós viszont azzal próbálkozik, hogy törvényeknek igazolja az érvényeségi tartományát (pl: Mendelejev periódusos rendszer), és erről jelentést ír valamelyik Q1 folyóiratban.
