Két tavaszi konferencián is arra buzdítottam az ott lévőket, hogy próbáljanak meg kibújni a ketrecből, és ne bújjanak be máséba. „Az ember éppen úgy képes önálló gondolkodásra, mint a macska úszásra. Megteszi, ha rákényszerül, de jobban szereti, nem tenni”. (Kahneman) Azoknak, akik ki akarják irtani a gondolkodást és mindent az igazolható tudásra kívánnak alapozni ne bújjanak a ketrecébe se az edzők se a szakácsok, sem a tűzoltók.
„A mentális sörétes puska segítségével könnyen tudunk gyors válaszokat találni a nehéz kérdésekre anélkül, hogy kemény munkát várnánk el a lusta, 2. rendszerünktől” (Kahneman, 2013:117).
Sosem értettem, honnan az az elképzelés, hogy az edző, a szakács és a tűzoltó tanulhatna a menedzsmentből. Fordítva viszont el tudom képzelni. A menedzsmentnek van mit tanulni a sürgős döntésekről, vagyis a szabálykövetés és a rendbontás (misbehaving) szavakba önthetetlen kényes egyensúlyáról „A szabály, ahogy én értem, nem tudja meghatározni követését”. (Wittgenstein)
Azt már nem lehet kideríteni, hogy Ariely, Becker vagy valaki más kezdte használni az óvodák példáját. Bevezették, a szabályt miszerint a szülők, akik késtek a gyerekükért fizessenek büntetést. Után még többet késtek, hiszen most már nem erkölcsi kérdés volt amiért lelkiismeretfurdalásuk lehet.
