Fél évszázaddal ezelőtt apám azt mondta, hogy a német ipar szervezettséget senki sem tudja túlszárnyalni. Ezt a tanítást nem adhatom át fiaimnak. A napokban egy repülő társaság és egy telefonszolgáltató ezt keményen cáfolta. Most a telefontársaság váróteremben írogatok. Február óta nem használt szolgáltatást akarok lemondani. Tizenvalahányadszor várok a sorszámom kihúzására.
Van néhány csavar, amit talán csak a legjobb jog-szakértők tudnának kibogozni. Elküldenek adósságot fizetni és mire néhány nap múlva visszajövök már nagyobb és ismét lemondhatatlan a szerződés.
A szervezési hiba egyszerű. Senki sem tudja, hogy az „elérhetetlen telefonon” vagy az „elérhetetlen sorra kerülés” után történhet meg a szerződés bontás. Mellesleg megjegyzem, hogy a három évtizeddel ezelőtti benzinkút előtti sorbaállásaim eredménye mindig jól fejeződtek be, hiszen a végen volt benzin az autóban. Sebaj, ezt is egyszer lerázom, de nem fogom tanítani az algoritmusukat.
Epilógus
Az elmúlt egy hónapban öt levelet kaptam, arról, hogy kifizettem a február óta nem kapott szolgáltatást és a büntetést is és megszűnt a viszonyom a multi céggel. Tegnap ismét telefon. Anyám neve, születési dátum inggallér bőség stb. Minden adatomat tudattam én is és ők is tudták, hiszen a „big data” korában mindent tudnak rólam. Érdeklődnek, hogy befizettem-e. Mondom, hogy igen és sok levelet is kaptam róla. Mikor fizette be? Kiborultam ordítottam toporzékoltam: „mit gondol, augusztus közepén délután két órakor előttem áll egy könyvelés és csak bemondom a dátumot és az átutalási dokumentum számát?
Ez az egyetlen dolog, ami benne kellene, hogy legyen az adatbázisukban, sem februárban, sem júliusban nem került be. Úgy látszik, hogy ennél a multinál még nem eléggé „big” a „big-data”.
Van még egy apróság: nem tudom, hogy kiszámolja-e valaki a muti-cégben, hogy nyereséges volt-e nekik behajtani tőlem háromszáz euronyi pénzt amiért nem adtak szolgáltatást, hiszen rengetegen dolgoztak rajta.
