Holnap lesz negyven éve annak, hogy megnyitották a munkakönyvemet. Akkor arról beszélgettünk az akkor Amerikából visszatért „Doctor of Information Science” kollegámmal, hogy miként tudnánk átvinni a számítógépre azokat az átláthatatlan táblázatokat, amiken a közgazdászok szorozták a múltat a jövővel. (Akkor még nem volt Lotus 1-2-3.) Arra nem is gondoltunk, hogy talán nem is szorozgatni kéne a közgazdászoknak.
A minap hallottam, hogy egy közgazdász kiszámolta, hogy mennyibe kerül ez a kép:
Két számot a piaci kofa is össze tud szorozni, és nem kellett neki se a tudományegyetem padját sem később a katedráját koptatni. Remélem, hogy a „kutató” még sok ilyen hatalmas eredményre jut. Azt is remélem, hogy még sok ilyen képet láthatok. Az a jó, hogy ha van homo-economicus és homo-ludens is ezen a világon.
Van még egy reményem: a múlt héten egyetemre felvett gólyák, nemcsak szorozni tanulnak meg a Lotus 1-2-3 utódjával, hanem azt is megtanulják, hogy emberek legyenek, akik a jövőt nem a múlt adatainak minél nagyobb pozitív számmal való szorzatából képzelik el.
