Talán igen, talán nem

amit a piaci kofa is tud

Holnap lesz negyven éve annak, hogy megnyitották a munkakönyvemet. Akkor arról beszélgettünk az akkor Amerikából visszatért „Doctor of Information Science” kollegámmal, hogy miként tudnánk átvinni a számítógépre azokat az átláthatatlan táblázatokat, amiken a közgazdászok szorozták a múltat a jövővel. (Akkor még nem volt Lotus 1-2-3.) Arra nem is gondoltunk, hogy talán nem is szorozgatni kéne a közgazdászoknak.

A minap hallottam, hogy egy közgazdász kiszámolta, hogy mennyibe kerül ez a kép:

Két számot a piaci kofa is össze tud szorozni, és nem kellett neki se a tudományegyetem padját sem később a katedráját koptatni. Remélem, hogy a „kutató” még sok ilyen hatalmas eredményre jut. Azt is remélem, hogy még sok ilyen képet láthatok.  Az a jó, hogy ha van homo-economicus és homo-ludens is ezen a világon.

Van még egy reményem: a múlt héten egyetemre felvett gólyák, nemcsak szorozni tanulnak meg a Lotus 1-2-3 utódjával, hanem azt is megtanulják, hogy emberek legyenek, akik a jövőt nem a múlt adatainak minél nagyobb pozitív számmal való szorzatából képzelik el.

az edző, a szakács, és a tűzoltó

Két tavaszi konferencián is arra buzdítottam az ott lévőket, hogy próbáljanak meg kibújni a ketrecből, és ne bújjanak be máséba. „Az ember éppen úgy képes önálló gondolkodásra, mint a macska úszásra. Megteszi, ha rákényszerül, de jobban szereti, nem tenni”. (Kahneman) Azoknak, akik ki akarják irtani a gondolkodást és mindent az igazolható tudásra kívánnak alapozni ne bújjanak a ketrecébe se az edzők se a szakácsok, sem a tűzoltók.

„A mentális sörétes puska segítségével könnyen tudunk gyors válaszokat találni a nehéz kérdésekre anélkül, hogy kemény munkát várnánk el a lusta, 2. rendszerünktől” (Kahneman, 2013:117).

Sosem értettem, honnan az az elképzelés, hogy az edző, a szakács és a tűzoltó tanulhatna a menedzsmentből. Fordítva viszont el tudom képzelni. A menedzsmentnek van mit tanulni a sürgős döntésekről, vagyis a szabálykövetés és a rendbontás (misbehaving) szavakba önthetetlen kényes egyensúlyáról „A szabály, ahogy én értem, nem tudja meghatározni követését”. (Wittgenstein)

Azt már nem lehet kideríteni, hogy Ariely, Becker vagy valaki más kezdte használni az óvodák példáját. Bevezették, a szabályt miszerint a szülők, akik késtek a gyerekükért fizessenek büntetést. Után még többet késtek, hiszen most már nem erkölcsi kérdés volt amiért lelkiismeretfurdalásuk lehet.

Syllabus

Ez az, amit mindig megcsináltam magamnak, de sose szerettem kalodának tekinteni, hiszen félév az hosszú idő és felbukkanhat valam új is. Ha szerencsém van, akkor a három tanítás olyan sorrendben kerül tálalásra, ahogy könnyebben emészthető:

I félév

II félév

III félév: coaching

A bekiabálás művészete

Bemutató

Most, ebben a nyomon-követhetőséget imádó korszakban kötelező szekvenciálisan bemutatni a „menetet” (a syllabus magyar fordítása). Ez nem gond, hiszen háromszor három fogalom és köztük lévő logikai kapcsolatból tizenkét kerek duma jön ki. Ha mindegyikre két iskola-órát szánok, akkor pontosan huszonnégy iskola-óra prédikálás lesz. Végül minden fogalomhoz kell négy-nyolc oldalnyi friss olvasmány. Ez sem gond. Egy iskola-órához illik három-négy képet is bemutatni. Íme az első negyvenöt perc bemutatója:

A syllabust nem a nyomon-követhetőségre találták ki, de talán arra is használható lesz. Majd néhány rossz tanuló panaszkodhat rám a vizsga után.

lekéstem a vonatot

Néha bekukucskálok a kibernetika, a tudományfilozófia, a mesterséges intelligencia és a kognitív pszichológia ketreceibe. Amit lát(hat)ok azt beépítettem a döntéstan tanításba és a Doctus KBS-be. Többször nekirugaszkodtam írni is róla. Több mintegy évtizeddel ezelőtt, Darab Tamás írt egy elég jó könyvet, és azt ajánlgattam diákjaimnak. Néhány éve ismét elhatároztam, hogy írok valami frissebbet, de mindig akadt valami más kihívás, vagy senki sem volt hajlandó bevállalni a kiadást. Három éve, hogy Nick Carr megírta a „The glass cage” című könyvét, aminek horvát fordítását most lapozgatom. Úgy sejtem, hogy nemsokára a magyar fordítás is az asztalomon lesz.  Carr első könyvét is gyorsabban fordították le a Horvátok. Ismét lekéstem a vonatot, és nem kell megírnom A mankó filozófiáját.

„Aki tud valamit a mankók (segédeszközök) érvényességi tartományáról a döntés-előkészítésben az nem tud írni. Aki tud írni az meg nem tud semmit a mankók érvényességi tartományáról döntés-előkészítésben.” – írtam fel egy kolozsvári előadásom bemutatójára. Látom, hogy Nick Carr a kevés kivételek közé tartozik. Érdekes dolgokat ír a mesterséges intelligencia, a kognitív pszichológia, és a szótlan tudás (Tacit Knowing) koherenciájáról.

A könyv ugyanazt a példát feszegeti, amit én is piszkálgattam az MBA iskolákban. Az ember elég jól beméri a másik autók távolságát és gyorsaságát anélkül, hogy le tudni írni a kognitív folyamatot. Nick már említi a Google autót, amely ezt meg tudja csinálni. Szintén megpiszkálja a „Watson”-t ami másként működik mint az emberi elme, és talán „jobb eredményeket” is elérhet.

„Today’s computer scientists are taking a very different approach to artificial intelligence that’s at once less ambitious and more effective. The goal is no longer to replicate the process of human thought—that’s still beyond our ken—but rather to replicate its results. These scientists look at a particular product of the mind—a hiring decision, say, or an answer to a trivia question—and then program a computer to accomplish the same result in its own mindless way. The workings of Watson’s circuits bear little resemblance to the workings of the mind of a person playing Jeopardy!, but Watson can still post a higher score.” (Carr, 2014: 120)

"The research indicates that while decision-support software can help novice analysts make better judgments in the short run, it can also make them mentally lazy. By diminishing the intensity of their thinking, the software retards their ability to encode information in memory, which makes them less likely to develop the rich tacit knowledge essential to true expertise" (Carr 2014:85)

In 2013, a reporter from the Observer newspaper in London interviewed Singhal about the many improvements that have been made to Google’s search engine over the years. “Presumably,” the journalist remarked, “we have got more precise in our search terms the more we have used Google.” Singhal sighed and, “somewhat wearily,” corrected the reporter: “ ‘Actually, it works the other way. The more accurate the machine gets, the lazier the questions become. (Carr 2014: 86)

hatvan év és öt nap meló

Öt nap élő és hatvan év holt munka – mondanám, ha politikai gazdaságtannal (1955:219) foglalkoznék – kellett ahhoz, hogy kollégámmal megírjuk egy esszét a döntésekről. A gép azt mutatja, hogy az írás kétszázhatvanhét percig tartott. Tíz évvel ezelőtt volt az első hozzászólásunk a gondolkodó-óriások gondolataihoz.

Nos, ennyi mondanivalónk van a döntéstanról (negyven plusz húsz év döntéstan tanítás után). Ez nem pontoson így van, hiszen ö is én is szívesen bevállalunk huszonnégy óra tanítást, de az a diákoknak van, és nem a saját "találmányainkat" mondjuk. Ha a tanításkor tartjuk magunkat az aranyszabályhoz (öt évnél öregebb könyv nyomán tisztességtelen tanítani), akkor ma csak Thaler Rendbontók című könyvét ajánlhatjuk a diákoknak. A diákoknak meg kell érteni, hogy a döntéshozó vagy analitikus, vagy intuitív gondolkodású. Erről nincs mit írnunk, hiszen ezt Kahneman (öt évnél idősebb a Gyors és lassú gondolkodás című könyv) és Thaler (említett könyv) megírták. Talán még azt is érdemes tanítani, hogy a szabálykövetők lecserélik a döntéshozókat, de erről sincs mit írnunk, hiszen March (öt évnél idősebb a Primer on Decision Making: How Decisions Happen című könyvben) megírta.  Talán még izgalmas az is  ha a diákoknak mesélünk az indukció használat veszélyélről (öt évnél idősebb Taleb Fekete Hattyú című könyve). Néhány kifinomultabb tanár hozzányúlhatna a játszmákhoz is (öt évnél idősebb Mérő Laci Mindenki másképp egyforma című könyve). Ennyit kellene tudni egy üzleti iskolát végzett diáknak a döntésekről.

A tanároknak valami másról kell írni, mint amit a nagy gondolkodók nyomán érdemes tanítani. Nyolc-tíz évente néhány oldalt, ha van valami mondanivalója. Ritka dolog, hogy több összejöhet. Ilyen a döntéstan, de talán más tanoknak is jót tenne, ha néhány gondolkodó-óriás, öt évnél fiatalabb könyvét javasolnák a diákoknak, és ha tanároknak a pályafutásuk során egyszer-kétszer van mondanivalója, akkor ragadjanak tollat.

Epilógus:

Ma a felsőoktatási "establishment" sehol a világon nem tud zöld ágra vergődni a tanitó vs. tudós dilemmával. Nekem egyszerű: a tanító tanít (pl: Thaler könyve nyomán döntéstant), a tudós viszont azzal próbálkozik, hogy törvényeknek igazolja az érvényeségi tartományát (pl: Mendelejev periódusos rendszer), és erről jelentést ír valamelyik Q1 folyóiratban.

SICC

A lopott bejegyzéscím eredetiben Grätzer József rejtvénykészítő, Szórakoztató időtöltések és cseles csalafintaságok, könyvcíme. Itt az időtöltést most időpazarlásra cseréltem.

Hurrá nyár van. A tikkadt szöcskenyájak serényen pazarolják pihenési idöjüket. Magától érthető, hogy mind ezt nem látnám, ha a Havasokban sétálnék, és szellőztetném elmémet a múlt szemesztertől. De látom, hiszen negyven fokban vagy a légkondicionáltban én is Siccelek.

Hány emailt kaptál ma? ­– kérdeztem kollegámat. Százkilencvenet ­– jött a sajnos nem meghökkentő választ. Én tizenkilencet. Egyre küldtem egy smile-t. Ebben az volt, hogy ma este 18 órától dolgozhatunk a cikken. A többit kidobtam.

Hatvan négy év után, először nem lógok ki a sorból. Nem tetszik az átlagos "tikkadt" szerep. Jobb volt kilógni.

Ez nem a hetvenes évek mosópor kampánya

Kezdő kosárlabda bíró koromban a legalsóbb osztályokban pocsék bírókkal fújtam. Ahogy haladtam előre mind kevésbé voltak kosárlabda gyűlölők a bíró társaim.
Valahogy igy van ez a publikáció iparban is. Egy régebbi bejegyzésemben ugy saccoltam, hogy műfajomban a felsőbb osztályokban majd húszezer bíráló undokoskodik. Most azt saccolom, hogy az alsóbb osztályú folyóiratoknak nehány százezer pocsék bírálója van, akik igenis megkeserítik a pályafutásukat kezdok sorsát.
Tegnap nézem egy alsóbb osztályú folyóirattol érkezett bírálatot. A bíráló megkérdezte a cikkírótól hogy van-e szignifikáns különbség a nemek és korok véleményei között Az alsóbb osztályú el sem tudja képzelni, hogy egy vállalati tudás frissítésröl okoskodó doktori disszertácioban semmit sem lendít az a mérés, ami a nemekrol és a korosztályokrol megtudható. A bíráló leragadt a kilencvenes években Amerikából érkezett "used book"-oknál amelyekben a hetvenes évek marketing tanításai arra osztokeltek, hogy tud meg a fiatal nők vagy az öreg férfiak vásárolnak mosóport.

 

Apám tanítása továbbadhatatlan

Fél évszázaddal ezelőtt apám azt mondta, hogy a német ipar szervezettséget senki sem tudja túlszárnyalni. Ezt a tanítást nem adhatom át fiaimnak. A napokban egy repülő társaság és egy telefonszolgáltató ezt keményen cáfolta. Most a telefontársaság váróteremben írogatok. Február óta nem használt szolgáltatást akarok lemondani. Tizenvalahányadszor várok a sorszámom kihúzására. 

Van néhány csavar, amit talán csak a legjobb jog-szakértők tudnának kibogozni. Elküldenek adósságot fizetni és mire néhány nap múlva visszajövök már nagyobb és ismét lemondhatatlan a szerződés.

A szervezési hiba egyszerű. Senki sem tudja, hogy az „elérhetetlen telefonon” vagy az „elérhetetlen sorra kerülés” után történhet meg a szerződés bontás. Mellesleg megjegyzem, hogy a három évtizeddel ezelőtti benzinkút előtti sorbaállásaim eredménye mindig jól fejeződtek be, hiszen a végen volt benzin az autóban. Sebaj, ezt is egyszer lerázom, de nem fogom tanítani az algoritmusukat.

Epilógus

Az elmúlt egy hónapban öt levelet kaptam, arról, hogy kifizettem a február óta nem kapott szolgáltatást és a büntetést is és megszűnt a viszonyom a multi céggel. Tegnap ismét telefon. Anyám neve, születési dátum inggallér bőség stb. Minden adatomat tudattam én is és ők is tudták, hiszen a „big data” korában mindent tudnak rólam. Érdeklődnek, hogy befizettem-e. Mondom, hogy igen és sok levelet is kaptam róla. Mikor fizette be? Kiborultam ordítottam toporzékoltam: „mit gondol, augusztus közepén délután két órakor előttem áll egy könyvelés és csak bemondom a dátumot és az átutalási dokumentum számát?

Ez az egyetlen dolog, ami benne kellene, hogy legyen az adatbázisukban, sem februárban, sem júliusban nem került be. Úgy látszik, hogy ennél a multinál még nem eléggé „big” a „big-data”.

Van még egy apróság: nem tudom, hogy kiszámolja-e valaki a muti-cégben, hogy nyereséges volt-e nekik behajtani tőlem háromszáz euronyi  pénzt amiért nem adtak szolgáltatást, hiszen rengetegen dolgoztak rajta.

megállíthatatlan

Ebben a thaleri mondatban találja meg valaki a tudomány szót. „When these conditions are present, such as when we learn to ride a bike or drive a car, we learn, possibly with some mishaps along the way” A fordítónak sikerült ide is becsempészi a „biciklizés vagy autóvezetés tudományát.” (2016:72)

Nem, hiszem hogy véletlen. Túl sokan dolgoznak azon, hogy a kiüritsék a "tudomány" fogalmát. Megállíthatalan a modoroskodók nyomulása és befolyása.

ThomasNagel filozófus megemlíti, hogy egyesek már a tudományos hajvágásig is eljutottak, és sokak majdminden nem-kétkezi munkát tudománynak tekintenek. Nagyon messze vagyok attól, hogy a tudomány, a módszer, az elmélet (a modoroskodó forditók másik két kedvence) vagy a kutatás fogalmakat lejárassam azzal, hogy mindenre ráhúzzam.

félek a lelkes kidobó gyerekek izlésétől

A divatos publikálásoknak a műfajomban körülbelül másfélezer többé-kevésbé komoly (Q1, Q2, Q3, és a futottak még Q4) elfogadható helye van. Ennek tíz százaléka holland, öt százaléka német, és majdnem nyolcvan százalék angolszász. Egy kis regionális kép: van egy-egy vajdasági és boszniai Q2 és három horvát és két magyar Q3.

Ilyen a világ, és ezt muszáj megemészteni. Ennél valamivel nehezebb megemésztenem, hogy a világon kell húszezer lelkes kidobó gyerekek, akik megszűrik a műfajba vergődők újdonságait.

A beengedett cikkek "veszélyes labdák" a saját kapunk előtt. A legbutább hátvéd is tudja, hogy a kapu előtt pattogó labdát, gyorsan ki kell rugni az oldalvonalon kívülre. Nos, diákjaimnak inkább ajánlok négy könyvet, és meg sem említem a folyóiratban megjelent milliónyi újdonságot. Gyorsan an kirúgom a kidobó gyerekek izlését.