A fantázia szülte Robinson Crusoe, (Homoeconomicus) „mi mire cserélhető dilemmájával" jól elvannak a közgazdászok, és megmagyarázzák a „maximális határ-hasznosság” szüleményüket. A valóságot talán inkább az „anya dilemmája” ábrázolja. Egy anya hogyan osztaná el a meglévő tejet? Mennyi jutna a csecsemőnek, a többi gyereknek, férjének a teába, és a macskának.
Söpörjük a szőnyeg alá az „anya dilemmáját”, hiszen se a közgazdaságtan sem a viselkedéstan nem hajlandó lemondani a csinos matekról. Nem zavarja őket sem a logikai önellentmondás, sem az empirikus tévedés
Wickesteed, százhét évvel ezelőtt mondta: „A közgazdász feladata nem megmondani az anyának, mit tegyen, hanem megérteni és megmagyarázni, hogy mit tesz.” Talán, ez vonatkozhat a viselkedéstanászra is. Szabad-e olyan pikáns kérdéseket feszegetni, hogy az anya odafigyel-e az anyós preferenciáiáira.
Könnyű a fantázia szülte Robinson Crusoe-t rábeszélni arra, hogy létezhet olyan tőzsde, amin mindenki nyer. Próbáld meg az anyát rábeszélni arra, hogy ha a „határ hasznossági függvény maximalizálása” nyomán dönt, akkor az anyós elégedett lesz
