Balkáni összképemből csak Tirana hiányzott. Most az is megvan.
- Az első, amit látok az mindig a reptér-szálloda utazás. Ebből látszik, hogy az államot érdekli-e olyan dolog, ami a gazdag embereket nem. Beletenni sok pénzt egy olyan gyorsvasútba, ami a reptér épületéből átszállás nélkül olcsón elvisz a központba (pl. Schiphol) a tőkéseknek sosem hoz még nagyobb gazdagságot. Nos, a tiranai reptér, hasonlóan a szarajevói reptérhez tökéletesen meg van szervezve, hogy egy számlát nem adó taxival juthatsz el a szállodáig.
- A második a szálloda recepciójának gyorsasága és egyértelműsége. Ez Tiranában ugyanúgy, mint bármely balkáni főváros négy, vagy öt csillagos szállodájában kifogástalan. Itt még nincs süket duma és tréningeken betanult hízelgés a vevőnek. Ami jobb, mint bárhol, az a tengerparti új szállodák. Óriásit fognak ugrani a turizmussal.
- A harmadik az egyetem. Nos, itt hasonló a helyzet, mint a többi balkáni egyetemen. Jobban beszélnek angolul, mint a madridin, párizsin vagy milanóin, de még talán az amerikai harmadosztályú egyetem tanáraitól is. A publikáció ipar csapdájába ők is beleestek, és vergődnek benne. Az Amerikából bevándorolt „csináld meg magad”, avagy, nem kell neked mester és inasidő.
Az összkép: kedves emberek, akik nincsennek betanítva a „kötelező tipizált vigyorgásra”. Viszont, már a Balkánon is kezd terjedni az, hogy többet írnak, mint olvasnak és amit olvasnak azok levelek (száz oldal naponta). Már többször kirohantam az e-mail lavina ellen. Most is megteszem. Az e-mail legyen: releváns, egyértelmű és tömör. Írd meg, hogy az előadásom szombaton kilenckor kezdődik a a földszinti teremben. Ne kínozz két oldalnyi írással, ami nekem nem releváns, és főleg ne várd, hogy elolvasom, és válaszolok rá, hiszen se nem értettem, se nem fontos neked az énvéleményem arról, amiről lila fingom sincs.
Baracskai Zoltan
