Talán igen, talán nem

Előny itt

Látom jó dolgokat csinálsz, nemsokára sok ellenséged lesz – mondta mesterem, harmincnyolc évvel ezelőtt. Huszonnyolc és tizennyolc évvel ezelőtt én is ezt mondtam akkori inasaimnak. Tegnap ismét mondhattam. Két serdülő játékosom, első nemzetközi konferenciájukról jelentette, hogy jobbak voltak a többségnél. Remélem őket is még sokáig irigyelik azok, akik a konferenciákon csak beszélnek és nem mondanak semmit.

A konferenciák, a legfontosabb dolgok, hiszen ott nincs sumák. Kilépsz a porondra és megmutathatod, hogy tudsz-e valamit, amit mások nem. "A festészet nem nehéz dolog, ha az ember tehetségtelen. De ha tehetséges... Ó, akkor pokolian nehéz!” (Degas)

Sosem érdekelt, hogy inasaim írásait olvasák vagy nem. Ott a spanyolfal mögött dől el, hogy kinek mit mondhatsz. A spanyolfal mögötti hancúrozást nem leshettem el mesteremtől, tehát inasaim se tőlem. Abba a kőbe beletörhet a foga annak akinek van mondanivalója.

"Tejfoggal kőbe mért haraptál? /Mért siettél, ha elmaradtál? /Miért nem éjszaka álmodtál?" (József Attila)

 

nem tettem bele

Olvastam, hogy egy tizennyolc perces előadásba kétszáz órát kell beleteni, és akkor a bemutatódón negyven szó lesz. Nem tettem bele. Kétszer annyi szó van rajta.

jön az új divat?

Talán ez az első fecske, vagy nem:

"Paper with more than 15 references will be forwarded back to the authors for correction, in order to reduce the number of the references. If not, number of cited references will be automatically decreased. Self-citing should be maximum 10 %."

Nem hittem a szememnek. Mi van? Nem lesz többet sógor-koma, főnök, és szerkeztő hivatkozás. Jön vissza öreganyánk divatja? Nekem jól jön. Következő esszét egy tucatnyi idézettel megoldom. 

Nos, nem eszik olyan forrón a tudománymetriát. A kakas, amely túl korán kukorékol, magára vonja a hentes figyelmét. Akik be akarják magukat méretni, azok még egy ideig nyomják az aktuális divatot. 

A telefon ugyanazt tudja mint a tanító

Egy egyetemen (csupa kis betűvel írom, írhattam volna csupa nagy betűvel is hiszen most még különös)a vizsgára egy szerkentyűt cipelnek be, ami zavarja az okos telefonokat

Megígérem, hogy ebben a bejegyzésben nem feszegetem azt, hogy a semmiről semmit sem tudunk, hiszen akkor bizonyosan belebotlanék abba, hogy senki sem tudhatja, hogy mi a valami. Valahogy így vagyunk az okos és buta fogalmakkal is.

Félünk attól, hogy a diáknak az okos telefon megmondja az egyetlen helyes választ a vizsgán feltett kérdésre. Bocsánat, de az az okos telefon mindig a diplomás polgár zsebében lesz. Ha olyan kérdést teszünk fel a vizsgán, amire az okos telefon tudja a választ, akkor az azt jelenti, hogy a tanító olyasmit tanított amire van egyetlen helyes válasz. Teljes mindegy, hogy a kérdés Ady múzsájának a születési dátuma, vagy a szignifikancia szint kiszámításának a képlete (akár T-próba is lehet). Ha az életben a két kérdés bármelyike felbukkan, akkor nem lesz ott a ketyere, ami megzavarja az okos telefont. Tehát a diplomás polgár tudni, fogja ott és akkor, amikor kell.

Honnan a feltételezés, hogy a tanító azt kell, hogy tanítsa amire van egyetlen helyes válasz, és azt el kell tárolni örökre a hosszútávú memóriába. Van egy sejtésem. Talán másnak. más sejtése van. Ne keresed az okostelefonodon, talán inkább gondolkodj rajta. Ez csak akkor fog menni, ha vizsgakérdésedre nem létezett egyetlen helyes válasz. Ha más a sjetésed akkor sem buksz meg a vizsgán. Nálam az bukik meg aki az okos telefon megtaláható válaszokat szereti.

A jövő nem lesz a múlt, talán nem is a jelen másolata. Elképzelhető, hogy a vizsgákon még egy ideig blokkolják az okos telefonokat, de ez sem fog örökkét tartani. "A korán kelő madár kapja a gilisztát, de a második egér eszi a sajtot"

Ha a nagynénikémnek trolija lett volna akkor trolibusz lett volna – de nem volt neki trolija.

A gyors gondolkodás szüleményei bizonyíthatatlanok, de ebből nem következik, hogy hamisak. Az analitikus – lassú – gondolkodásúak azt hiszik, hogy van jogosítványuk beleszólni a filozófia és a művészet – gyors gondolkodás – dolgaiba. Nem csoda, hogy a gyors gondolkodásnak gyenge az autonómiája. Mind többen abban látják a változtatást, hogy átvándorolnak analitikusékhoz.

Ha a fölnőttek igazolni tudták volna, hogy a lassú és egyenes – analitikus – gondolkodás boldogabbá tesz, mint a gyors heurisztika, akkor talán... De nem tudták.

Siófokon majd azoknak a gyerekeknek mesélek, akik már fölnőtt korukban pórul jártak az indukcióval!

Kevesebb mint egy hónap van arra hogy gondolkodjak a gondolkodáson. Most itt tartok:

 Arisztotelész, Boole vagy Turing találta ki a számító-gépesített-embert?

A SPORT TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁSAIRÓL SZÁMOK NÉLKÜL

tanítható-e a kakaslevesfőzés

„Ábécére tanítod a gyermekeket, Galeotto; Oktass hajfestést, s fölvet a pénz mihamar.” (Janus Pannonius:1434-1472)

Már többször elsütöttem, hogy egyetlen nagy változásra emlékszem: 1957-ben a koprivnicai Podravka elkezdte gyártani a zacskóba csomagolt kakaslevest. Elkezdődött az időszak, amikor a „miként csinálni” leigázta a „mit csinálni”-t.

Tanítható-e a coaching címmel írogatok egy esszét. 1957 előtt még talán lényeges volt megtanulni mástól valamit. Azóta elolvasható a  hajfesték, kakasleves, IKEA és más zacskókon a miként. Nos, a válasz az esszé címében feltett kérdésre egyszerű. Taníthatatlan, hiszen nincs kinek.

Akit érdekel, hogy a pohár félig tele vagy félig üres, talán érdemes tanítani, hogy a pohár teljesen tele van, hiszen ez leolvashatatlan a zacskóról.