Konferenciákra szeretek járni, hiszen az egy „lenyomata” a pillanatnyi helyzetnek. Vizsgálható, hogy mi a „napi téma”, vagyis látod, hogy mi érdekli kollégáidat az Óperencián innen és túl. Olyan, mint a fél évszázaddal ezelőtti diszkóklub: az ajtóban a kidobó gyerek a részegeket nem engedi be – kivéve, ha rokonok. A mai helyzetkép: Beszélhetsz, de nem mondhatsz semmit avagy, mindent amit mondasz "vedd ki más szájából".
Ebben a szemeszterben négy konferenciára készülök. Legyenek a cikkek teljesen józanok (olvasd: kiherélve). Egyik cikkembe, most tettem bele: Az ápoltak vették át az elmegyógyintzet vezetését – mondta Richard H. Thaler, amikor az Amerikai Közgadasági egyesület elnöke lett (Thaler, 2016: 419). Nem mernék rá mérget venni, hogy nyomtatásba is kerül. Hacsak nem valami pancser vagy rokon áll majd a kapuban. (Ha már a pancseroknál tartunk: Én kérek bocsánatot, hogy Thaler könyve a személyiségpszichológia polcra került.)
A konferencia józanságát őrző kidobó gyerekeknek egy üzenet: „Nem velem van neked bajod” – mondta egyszer egy százéves hölgy fele annyi időt megélt unokájának.
