Különösen szerencsések voltak azok, akik nemcsak futólag találkoztak Polányival, hanem mellette dolgozhattak. Jómagam összesen egy ebédnyi idõt tölthettem vele 1969-ben,4 amikor a Texasi Egyetem Fizikai Intézetében voltam vendégkutató és Polányi a Fizikai Intézet igazgatójának vendége volt. A találkozás nagy hatással volt rám, és csak elképzelni tudom, hogy mit jelenthetett mások számára vele dolgozni hónapokig, esetleg évekig. (Hargitai István)
Holtbiztos vagyok abban, hogy a jó tanár nélkül nincsjó iskola. „Mindenki azt hazudja itt nálunk, hogy elhozza a világ legjobb tanárait” – mondta a minap egy ötödéves diák, amikor a tanárok minőségéről faggattam.” No most kell-e dicsekedni a jó tanárokkal? Ez ugyanolyan trilémma mint, amikor az anyós kikiabál a fürdőszobájából: kisfiam hozd be a törölközőmet. Akárhogy csinálod, csak baj lehet belőle.
