Mint már annyiszor, tegnap is, a vonaton együtt utaztam diákjaimmal Kolozsvárról. Ilyenkor sok mindenről esik szó, de legtöbb a hétvégi előadásaimról.
– Nagyon fárasztó voltál pénteken – panaszkodott egyik diákom.
A lecke legnehezebb része az volt, amit ki sem mondtam: Vakon hiszek, a profi szintű tudásban, de nem hiszek az amtőrök által művelt tudományban. Azt sem mondtam ki, hogy a vállalatvezetés vizsgálatában nincs mit keresni a tudománynak, viszont profi szintű tudás híján nagy baj következhet. A valóság transzdiszciplináris szemlélése, még négy félév után is nehezen emészthető – fárasztó.
Szombaton sem voltam "üditő". Azt próbáltam lenyomni a torkukon, hogy: A profi könyvelő lett az első számú menedzser és gyakran a vezetőt is vezeti, ha van egyáltalán vezető a szervezetben. Ma a szervezetben, csak a pénzzel foglalkozó ember az akinek a tudásában megvan a harmónia.
Dörfler Viktor GAMA interjúiból azt fedezte fel, hogy a gondolkodás nagymestereit a következőkkel írhatjuk le: (1) harmónia (2) hirtelen nagy ugrás a megoldáshoz (3) új érvényességi tartomány (4) lényeglátás. Ha tovább gondoljuk ezt a négy tulajdonságot, akkor könnyen rájöhetünk, hogy a harmónia akkor valósul meg, ha összejön a hirtelen nagy ugrás a megoldáshoz, az új érvényességi tartomány meglátás és a lényeglátás. Nos, lásunk neki e három tudásból – fogalomból – száraztatható új tudás ellentmondás mentességének vizsgálatához.
Akár, hogy is csűrjük-csavarjuk, ma ehhez a szervezetben a pénzből pénzt csináló van legközelebb.
Az örökös kérdés. Mit a fárasztóbb hallgatni: Egyszerű dolgokról bonyolultan vagy bonyolult dolgokról egyszerűen.
