Tegnap esti szereplésemen bejött az, ami bejöhet.
Négyszer felröhögött a közönség. Az első poénom bejött. Arra a kérdésre, hogy hány helyen tanítottam, azt válaszoltam, hogy nagyon sok helyen, hiszen könnyebb közönéget cserélni, mint műsort.
Amikor levonultam a porondról, ahol a beszélgetés közben megittam két korsóval, odamentem egy asztalhoz, és beszélgettük a történtekről. Gurítsuk le a harmadik sört. Legurítottuk. Gyors döntés volt. Nem néztünk utána a kísérlet eredményének, miszerint aki heti 14 egységnyi alkoholnál kevesebbet iszik, annak jót tesz a pia.
Szereplésem közben a porondmester megkérdezte a közönséget, hogy miben hisznek: a gyors vagy a lassú döntésben. Valamivel többen szavaztak a lassúra. Nekirugaszkodtam megmagyarázni, hogy a tapasztalatlan és a tapasztalt is gyorsan dönt, csak más elvárások nyomán. Ha a tapasztalatlan megvárná amíg tapasztalttá válik, akkor soha sem válna tapasztalttá. Ez nem poén volt és nem is röhögtek rajta.
A szabadság – nincs mestered – azt is jelenti, hogy neked azokat a téves utakat is ki kell próbálnod, amiről a mester már tudja, hogy vakvágány. Sosem fogom megtudni, hogy segítettem-e azokat a szabad embereket, akiket eddig nem tanítottak meg arra, hogy az analitikus lassú gondolkodás semmit sem hoz, hiszen a tanulatlan azt sem tudhatja, hogy mit kell analizálni. Talán, nem jön el az a tanító, aki lassú döntésekre tanít.
