Sokszáz oldal szövegből kiválasztottak egy tucatnyit, és „csak ezt érdemes elolvasnod” megjegyzéssel tolták elém kollegáim. Az ajánlott szöveg harmadik oldalán ezt találtam: „inter- and transdisciplinary approaches” Lefordítom: egyél lekvároskenyeret és ne egyél lekvároskenyeret. Ilyenkor szoktam mondani, hogy kis33jános vagy olyan mélyen ment a dialektikába, ahova én már nem tudom követni, vagy egyszerűen ismét szamárságokat mond. Most még nem akarom elhinni, hogy a transzdiszciplináris fogalmának lejáratása úgy is történhet, hogy mindenhova odabiggyeszti kis33jános.
2011-bne (Clayton Christensen lett az éllovas) mertem volna fogadni egy lekvároskenyérbe, hogy kis33jános mint sok más hasonszőrű a nyájból, néhány év múlva innováció hívők lesznek. Azok lettek. Már néhány éve azzal keresik a lekvároskenyérre, és néha a kakaóravalót is. Van még egy hónapom spekulálni azon, hogy a fiatalokról miként vakarjam le a kor szamárságait, amit azok terjesztenek akik nem értették meg se a "rombolást", sem a "kapitalisták dilemmáját". Egy hónap múlva beszélek az „Akarom a szabadságot vagy vezessenek?” témáról. Rajzoltam valamit – az innováció transzdiszciplináris hozzáállással – amit ott majd nem fogok bemutatni.
„Az a kellemetlen az általunk tanított elvekben, hogy történetesen igazak. De ha az emberek hűen követik, amit mondunk, az összességében rosszra vezet.” – mondta Clayton Christensen az innováció guruja.
