Talán igen, talán nem

Nőt akarok, de azonnal! (Fellini)

Kollegámmal, akivel már sok órát töltöttem kávéházban, tegnap sokat beszéltünk a kortárs doktori disszertációkról. Mindketten elfogadjuk, hogy ma másként van, mint néhány évtizeddel ezelőtt, amikor mi voltunk a tevék, akik átvergődtünk a tű fokán.

Azt megértettük, hogy a régi világ kisiparos-gondolkodó beengedhetetlen a felsőoktatásba. J. Nash doktori diszertációja: A bibliográfiában két forrás van. Hogy is lehetne több, ha valaki új dologról ír.

Ma nagyiparos-kutatókat kell beengedni a felsőoktatába. Nem is siránkozunk a régi típusú gondolkodókért. Mit is jelent kutatónak lenni? Mondjuk, hogy legyenek olyan emberek akik igaz-olni tudnak valamit. A mi, puha műfajainkban csak az emberek viselkedését lehet igazolni, ha hiszünk az indukcióban.

Most a doktori iskolákban azzal riogatják a doktorandákat és doktoranduszokat, hogy meg kell jelentetni egy, néha két cikket a kutatásuk eredményéről. Ebben a „közzétehetőségi túlkínálatban” ez a lehetetlenség határán egy picit túl van. Mindegy, sokan megtalálják a kiutat. Az már viszont nem mindegy, hogy közben a doktorandák és doktoranduszok elfelejtik, hogy „valamit” kell kutatni. Talán még azt is mondhatnám, hogy valamit amit lehet kutatni. Azt már túlzás lenne mondani, hogy valami újdonságot, hiszen nincs annyi új kutatni való, ahány cikket ma muszáj publikálni.

Ez olyan, mint Fellini Amacord című filmjében, amikor a nagybácsi felmászik a fára és azt ordibálja: Nőt akarok de azonnal.

 "Mentór, hogy menjek? Hozzá hogyan is közeledjem?/Mert az okosszavú szónoklás még nem tudományom,/s ifjúnak aggot kérdezgetnie tiltja a szégyen." (Homérosz)

Egyél lekvároskenyeret és ne egyél lekvároskenyeret

Sokszáz oldal szövegből kiválasztottak egy tucatnyit, és „csak ezt érdemes elolvasnod” megjegyzéssel tolták elém kollegáim.  Az ajánlott szöveg harmadik oldalán ezt találtam: „inter- and transdisciplinary approaches” Lefordítom: egyél lekvároskenyeret és ne egyél lekvároskenyeret. Ilyenkor szoktam mondani, hogy kis33jános vagy olyan mélyen ment a dialektikába, ahova én már nem tudom követni, vagy egyszerűen ismét szamárságokat mond. Most még nem akarom elhinni, hogy a transzdiszciplináris fogalmának lejáratása úgy is történhet, hogy mindenhova odabiggyeszti kis33jános.

2011-bne (Clayton Christensen lett az éllovas) mertem volna fogadni egy lekvároskenyérbe, hogy kis33jános mint sok más hasonszőrű a nyájból, néhány év múlva innováció hívők lesznek. Azok lettek. Már néhány éve azzal keresik a lekvároskenyérre, és néha a kakaóravalót is. Van még egy hónapom spekulálni azon, hogy a fiatalokról miként vakarjam le a kor szamárságait, amit azok terjesztenek akik nem értették meg se a "rombolást", sem a "kapitalisták dilemmáját". Egy hónap múlva beszélek az „Akarom a szabadságot vagy vezessenek?” témáról. Rajzoltam valamit – az innováció transzdiszciplináris hozzáállással – amit ott majd nem fogok bemutatni.

„Az a kellemetlen az általunk tanított elvekben, hogy történetesen igazak. De ha az emberek hűen követik, amit mondunk, az összességében rosszra vezet.” – mondta Clayton Christensen  az innováció guruja.

Döbrögi voltam

„A főnököm úgy berágott! Dühében eldöntötte, hogy nem fizeti ki az elvégzett munkát.” – meséli kollegám. Én meg úgy berágtam, hogy meghívtam az áldozatot egy kupica pálinkára, és kivettem a saját zsebemből kétezer forintot, amit a munkámért valahol kifizettek. Dühömben eldöntöttem, hogy utánanézek, miként is volt ez hajdanán:

„Múlt héten az uraság magához hívatta, hogy új csizma kellene neki télire. Ez a fukar jószág olyan keveset akart adni a lábbeliért, hogy azt mondta az uram neki, még a bőr is többe van annál. Ez őt ugyan nem érdekelte. Azt mondta, hogy ő itt a törvény. Úgy is lett. Bezáratta szegényt.”… MATYI: Nem, nem adom! (Két hajdú elveszi tőle a libákat.) Hát hol van itt az igazság? DÖBRÖGI: Itt én vagyok az igazság! MATYI: De a törvény, az törvény! DÖBRÖGI: Ispán! Tartsunk neki törvényt!  (Fazekas Mihály: Ludas Matyi)

Én vagyok a törvény, vagy talán mégsem? Igen én döntöm el, hogy mire költöm a kétezer forintomat, amit egy kevésbé hatalmas valahol kifizetett a munkámért.

Jókor jött a történet. Majd elmesélem diákjaimnak. Illik a vezetés tanításba.

a mérleg vagy a boltos

Az elvonókúrám után feláltam egy mérlegre és következő eredményt mutatta: 116 kg, abból 44 kg izom, 38 kg zsír, és sok más adatott is.

Múltkor bementem egy öltönyboltba és a tapasztalt boltos azt mondta: önnek egy 118-as öltöny kellene, de olyan nincs.

Több mint fél évszázada kapok/adok osztályzatokat iskolákban. Úgy tűnik, hogy talán az osztályzásra alkalmasabb a tapasztalt boltos mint a high-tech mérleg. A tapasztalt boltos az iskolákban három kijárati ajtót csináltatna:

• 12 év tanulás (általános iskola) utáni besorolás – nem neki való; eddig és ne tovább; mehet tovább
• 14 év tanulás (szak-főiskola) utáni besorolás – nem neki való; eddig és ne tovább; mehet tovább
• 16 év tanulás (mester iskola) utáni besorolás – nem neki való; kiizzadta, talán mester lehet belőle
• 20 év tanulás (doktori iskola) utáni besorolás – nem neki való; kiizzadta; talán gondolkodó lehet belőle

Egy apróságot vétek lenne elfelejteni: Bent a művelet legyen olyan, hogy a végén kiderülhessen, ki melyik ajtón mehet ki. Talán jobb lenne ha a müvelet kitalálását is a boltosra bíznánk.

a csirkének két szárnya van

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csirkevágóhíd. Specializálták a melósokat a jobb csirkeszárny levágására. – Nem unalmas ez így – kérdeztem. Néha áttesszük őket a bal csirkeszárny levágására – mondta a csarnokmester (bocsánat: operation manager).

Beszélgettem egykori diákommal, aki kivándorolt, és egy ottani vállalat melósainak a lelkével foglalkozik (bocsánat: chief of human development officer). A programok amiket csinál, az utóbbi tíz évben annyit változtak, mint a csirkeszárny vagdalás.

– Nem unalmas ez így, …és mi leszel, ha nagy leszel – kérdeztem.

– Vagyunk tizennégyen a HR csoportban, és talán egy lehet a Chief Human resource Officer, de lehet hogy nem.

– …és mi leszel, ha megunod, vagy nagy CHO leszel – kérdeztem.

– Nem gondolod komolyan, hogy CEO lehetek – válaszolta keservesen.

Talán kevesebbet kellen hülyíteni az embereket az állandó fejlődéssel. Hiszen a csirkének két szárnya van. A vállaltban viszont csak egy CEO van.

ússzonak az asztalosok, a tanárok, és az operaénekesek is

Matematika-tudós kollegámmal teázgattunk. Kibeszéltük közös szülővárosunk múltját, és az átélt gondjainkat az ügy-intézésekkel. Jött az elkerülhetetlen vitánk az egyetemi pályafutás ügy-intézéseiről. A végén, a villamosmegállóban, megegyeztünk, hogy csinálunk egy modellt, ami nagyjából a következő valóságlátásból indul ki:

A tudós eredményét bárki bármikor megismételheti ugyanolyan körülmények között. A professzor – aki különbözik az iskolai tanítótól – eredményét soha, senki semmilyen körülmények között nem ismételheti meg. „Mezőről beszélni annyi, mint szakítani azzal az elképzeléssel, hogy a tudósok egységes, sőt homogén csoportot alkotnak. A mező fogalma egyidejűleg arra ösztönöz, hogy megkérdőjelezzük a tudományos világról szőtt utópikus elképzelést, amely nagylelkű eszmecserék birodalmának tekinti, ahol valamennyi tudós egy közös cél érdekében munkálkodik.” (Bourdieu)

 

[1] Bourdieu, P. (2005) A tudomány tudomány és a reflexivitás. Gondolat Kiadó, Budapest, 68. old.

Ebből nem következik, hogy az egyetemek porondján tudósok és tanárok vannak, hiszen a tudósok sem egyformák.

• A matematika-tudós működhet fizika- és biológia-tudás nélkül, viszont a fizikus és biológus nem működhet matematikatudás nélkül.
• A fizika- és biológia-tudós működhet mérnöki tudás nélkül, de az erdőmérnök nem működhet fizika- és biológia-tudás nélkül
• A filozófus más, mint a tudós, és működhet az emberi viselkedés-tudás nélkül, de az emberi viselkedésen gondolkodó sosem működhet filozófia-tudás nélkül.

Nagyon fura lenne, ha az asztalosok, tanárok, és operaénekesek százméteres hátúszásban derítenék ki, hogy ki lesz jobb.  Az egészből csak annyi következik, hogy művészettörténet professzort, a matematika tudóssal, biológia tudóssal, erdőmérnökkel, és viselkedéstanásszal, százméteres hátúszásban lehet versenyeztetni, de valamelyikük műfajában tiszteségtelen. A száméteres hátúszás egy metafora, a publikációk követelményeinek uniformizálására. Van még egy apróság: senki sem kutat, vagyis nincs rá szüksége.