A riporter kérdezgeti a régi híres focistát. Terelgeti, hogy kimondja milyen sz@ar a mai foci. Vannak ezek a mai sztár-edzők Josep Guardiola Jose Mourinho – mondja a riporter – meg lehet ismerni a csapat játékán, hogy melyik az edzőjük. Persze, hogy felismerhető – vágja rá a nyugdíjas focista. A riporter „köpni-nyelni nem tudott” a váratlan válasz után.
A coaching tanításom záróráján diákom megkérdezte, hogy a jövőben úgy lesz-e ahogy prédikáltam. Egy üveg bort sem tennék rá, hogy úgy lesz – válaszoltam. Nem is ez a lényege a mesterképzésnek az Egyetemen. Itt az a lényeg, hogy elgondolkodjatok azon, hogy az extremisztán fölöslegessé válik, ha valami tipizálódik, és csak a mediokrisztánba élő cápák maradnak az óceánban. A coaching műfaj hasonlóan járhat, mint az önéletrajz és kisérőlevél az uniformizálás után. Mindenkit stilustalanítanak, hogy bárki csinálhassa és validálhasa. Ha bekövetkezik a coaching globalizálódása, akkor úgy lesz, ahogy a riporter gondolta, ha nem akkor meg úgy lesz, ahogy a nyugdíjas focista látja.
