Múlt héten nekem adták a Vezetés-tanítást is Kolozsváron, azzal a megjegyzéssel, hogy te ezt tudod, és nem kell sokat készülnöd. Hát, úgy is van meg nem is. Annyit tudok a tartalomról, hogy mit nem kell mesélni, de abban kételkedem egy kicsit, hogy ízlik-e majd nekik amit elmesélek. A múlt évtizedben – amikor ezt tanítottam – csak annyit akartam, hogy megértsék a következőt:
A menedzsment arról, szól, hogy egyszerre legyen ott a vödör, a víz, és aki viszi. A vezetés arról szól, hogy akarunk-e vizet cipelni.
A vezetést, három kalitkából kóstolgatják:
Mit is láthatunk, amikor nem kényszerítenek a kalitkák (diszciplínák) fogalmai és a módszerei? A szabad megfigyelő, ha elég, de nem túl messzire megy, a valóságtól akkor megismerhet egy glokális jószmomszédként működő utitársat, akiről gyorsan kiderül, hogy lényeglátó.
Ennek az embernek - akit csak diszciplínamentesen láthatunk - majd nem riportálnak az alattvalói, hanem eggyütt utaznak az ismeretlenbe.
