Borozgattunk haverommal. Közben kiveséztük a szabadúszó piac agóniáját. Meséli haverom, hogy Amerikában is a négy audit óriás tarol, és bajban vannak a „szerződéses” szabadúszók. Váltanunk kéne, de nincs kedvünk multi katonának menni, és talán ha lenne is, akkor sem menne, hiszen a multi is találhat tőlünk szófogadóbb katonákat.
Új bizniszt találtunk ki. Csináljunk éjjeli rádióműsort. Éjjel kettőkor, háromkor és négykor szólalna meg rádióműsorunk és tartana nyolc-nyolc percet. Dögunalmas altatóműsorokat sugároznánk öregeknek, akik nem tudnak éjjel aludni. Könnyű lenne egy unalmas hangú celebet találni, aki közvetítené például az óceániai dominóbajnokságot, vagy a déli sarkról a hólabdabajnokság harmadosztályát. Néha kis33jános is kapna négy percet (nyolc perc alatt ő is elaludna saját előadásán) ahol elmesélhetné, hogy mit gondol az amerikai elnökválasztás hatásáról az oszloi Viking Ship Museum tözsdei bevezetésre. Már csak egy kérdése maradt az üzleti tervnek. Ki fizet ezért? Ahogy a nagy audit cégek tanácsolják, mi is megkerestük a „célközönséget”. Legyenek az unokák, akiknek éjjel a drága nagymamák és nagypapák nem vájkálnának az FB oldalukon.
Végül bemondtam a Miloš Crnjanski idézetet:
"A Savoy ezen az éjszakán zsúfolásig megtelik, s még azok is, akik sohasem lépnek be termeibe, a Savoy zenéjére táncolnak, a rádiójuk mellett. Várják, remélik, a boldogabb újévet. Minden évben újra várják.” (Crnjanski , London regénye 1974: 52)
Ha bejön az új kisbiznisz akkor jövőre a Savoyban várjuk az Új Évet, vagy nem.
