Talán igen, talán nem

Jövőre a Savoyban várjuk az újévet

Borozgattunk haverommal. Közben kiveséztük a szabadúszó piac agóniáját. Meséli haverom, hogy Amerikában is a négy audit óriás tarol, és bajban vannak a „szerződéses” szabadúszók. Váltanunk kéne, de nincs kedvünk multi katonának menni, és talán ha lenne is, akkor sem menne, hiszen a multi is találhat tőlünk szófogadóbb katonákat.

Új bizniszt találtunk ki. Csináljunk éjjeli rádióműsort. Éjjel kettőkor, háromkor és négykor szólalna meg rádióműsorunk és tartana nyolc-nyolc percet. Dögunalmas altatóműsorokat sugároznánk öregeknek, akik nem tudnak éjjel aludni. Könnyű lenne egy unalmas hangú celebet találni, aki közvetítené például az óceániai dominóbajnokságot, vagy a déli sarkról a hólabdabajnokság harmadosztályát. Néha kis33jános is kapna négy percet (nyolc perc alatt ő is elaludna saját előadásán) ahol elmesélhetné, hogy mit gondol az amerikai elnökválasztás hatásáról az oszloi Viking Ship Museum tözsdei bevezetésre. Már csak egy kérdése maradt az üzleti tervnek. Ki fizet ezért? Ahogy a nagy audit cégek tanácsolják, mi is megkerestük a „célközönséget”. Legyenek az unokák, akiknek éjjel a drága nagymamák és nagypapák nem vájkálnának az FB oldalukon.

Végül bemondtam a Miloš Crnjanski idézetet:

"A Savoy ezen az éjszakán zsúfolásig megtelik, s még azok is, akik sohasem lépnek be termeibe, a Savoy zenéjére táncolnak, a rádiójuk mellett. Várják, remélik, a boldogabb újévet. Minden évben újra várják.” (Crnjanski , London regénye 1974: 52)

Ha bejön az új kisbiznisz akkor jövőre a Savoyban várjuk az Új Évet, vagy nem.

 

ki vagy Te, hogy azt állítsad rólam

„Ha tudná, mit jelent derék férfinak lenni, nem hinné még annak magát, s talán reményét is elvesztené, hogy azzá válhat” (Seneca)

Előadásaimon néhány fiatalt vérig sértettem, amikor a szerencséről beszéltem.

Nem figyeltek, amikor azt mondtam, hogy a sikerben a szerencsének is nagy részesedése van. Nassim Talebot sokan piszkálták: „Ki vagy Te, hogy azt állítsad rólam, hogy pusztán szerencsém volt”.

Akik elemezték a sikerembereket rájöttek, hogy azok kitartók, kockázatvállalók és szorgalmasak. Talán így is van, de a bukott emberek is olyanok, hiszen ha nem lennének olyanok, akkor nem is bukhattak volna el. „Ez még egy bizonyítéka annak, hogy összekeverik a nélkülözhetetlent a kauzalitással” –írja Taleb. A szerencsések sosem vallják be, hogy szerencsések, ami nem nagy baj – mindenki abban, hisz amiben akar. Az ő katasztrófájuk akkor következik be, ha egyszer majd nem találkoznak a szerencsével. „A szerencse demokratikus, és megtörténhet az emberekkel függetlenül tudásuktól” – írja Taleb

viharban tan(ítás)om

Új döntéstan könyvem végére írogatok egy epilógust, ami nagyjából arról szól, hogy hol tanítható a Döntéstan 5.0. Mondjuk, hogy a tan(ítás) helye az egyetem. Vizsgáljuk meg, hogy a különböző anyanyelvűek miként látják az egyetemet.

Egy budapesti előadásán hallottuk Basarab Nicolescutól a „madarak kiszabadítása e ketrecekből” metaforát. Nagyjából a négy tan próbálgatja saját ketrecéből – anyanyelvén – leírni az egyetem valóságát. Mindegyiknek van egy dogmatikus és egy kortárs fogalomvilága. Így mondhatjuk, hogy nyolc fogalom vetélkedik. A tanokat, fogalomviláguk mellett a módszer is meghatározza. A mai divat, minden tanra rátukmálta a kauzalitást és az indukciót. Ha a ketrecekből így festhető le az egyetem, akkor továbra sem lesz a curriculum gyártók kedvence a kortárs döntés-művészet. Nos, ebben a módszer-viharban a ketrecekből talán a következő interdiszciplináris valóságok láthatók.

Az egyetemet transz-diszciplinárisan – kirepülve a ketrecből – talán csak Umberto Eco írta le:

„Mi sem hasonlít jobban egy kolostorhoz (amely félreeső tájakon épült, barbár és idegen ajkú hordák veszik körül, a külvilággal nem törődő, saját kutatásaiknak élő szerzetesek lakják), mint egy amerikai egyetem. Olykor a fejedelem magához hívat egy-egy szerzetest, megteszi tanácsosának, s követi megbízással Katájába küldi, ő pedig a zárdából egykedvűen kilép a világi életbe, s a hatalom embereként ugyanazzal az aszeptikus tökéllyel igyekszik kormányozni a világot, amellyel addig görög olvasmányait rendezgette.” (Eco: Új középkor 55 old)

Egyetlen kiutat látok itt és most: viharban tanítani és visszapofázni a ketrecben lévőknek

Egy "blues" - avagy a tisztességes tanár rosszul érzi magát

Galeotto Marzio magyar gyerekeket tanított a geometriára, dialektikára és más tudásokra. Janus Pannonius ironikusan jegyzi meg: Ábécére tanítod a gyermekeket, Galeotto; Oktass hajfestést, s fölvet a pénz mihamar.

Láttam már néhány tisztességes tanárt, akit az átlag mediokrisztánban kiszavazott. Most látom, hogy a tavalyi évben melyik két tanítás tetszett az átlagnak mediokrisztánban.

Nos, ez az a két tartalom, amit ábécé helyett kell tanítani ha, akarod, hogy mihamarabb... Talán úgy is mondhatnám. Ez az a két dolog amit jövőre már a portásod is csinálni fog.

az új jobb

A híres sirogojnói gyapjúból készült kesztyűt vettem. Gyorsan rájöttem, hogy kitalált nosztalgiám volt, hiszen sosem vettem a legendás gyapjúból termékeket. Nagyon fázik benne a kezem. Néhány évvel ezelőtt Helsinkiben vettem egy kesztyűt, ami jobb volt.

A faszán (megnéztem egybe kell írni a fából készült szánkót) is hasonló kitalált nosztalgia, mint a gyapjú kesztyű. Valahogy a fűtött üléses taxiból úgy tűnik, hogy...

a marionettet is kell tudni ugráltatni

Hétfőn tizenkét órakor kávézgatok a kávéházban. Unott pofák újságot lapozgatnak. Nekifogok a Döntéstan 5.0 könyv csiszolgatásának.

Az egyik asztalnál anyuka, apuka és két kislány unatkoznak. A kislányok a sarokban felfedeznek játékokat és oda cipelik asztalukhoz. Apuka meglát egy marionett bábút. Leteszi a telefonját, és megpróbálja ugráltatni a bábút. Nem fogad szót neki a bábú – ugráltatni is tudni kell. Kudarca után kér egy puszit lányától. Másként nem kapna – puszit kapni is tudni kell. Hívom a pincért, hogy fizessek. Elfelejti. Kivárom. Végül hozza a számlát és öt százalékkel kevesebbet kér. A pincértől borravaló kapni is tudni kell.

Ilyen a kávéház. Amikor semmi sem történik, akkor is valami történik. Talán ennek is lehet helye az új könyvben.

huncut

A 6-os villamoson tanulnak a diákok. Mindegyik előtt egy fénymásolt valami. Látom, hogy minden kérdésre van nyolsor válasz. Ebből sorkiemelővel kijelölik felét. A diákokkal semmi bajom, ők vizsgázni mennek. A bajom azokkal a tnárokkal van akiket kielégít négy sor.

Félek azoktól a huncut tanároktól, akik félnek a jó tanároktól. Félek azoktól, akik mindent megtesznek, hogy kirekesszék azokat akiknek nem elég négy sornyi szöveg a wikiről. 

„Kultúra hiánya elsősorban annyit jelent, hogy az ember a huncuttal és a cudarokkal szemben védelem nélkül van. A közösséget nem tanították meg arra, hogy elszigetelje őket. Az emberek félnek tőlük és engednek nekik, és meghunyászkodnak és félre húzódnak, csaknem csodálják őket. Morális bűncselekmény itt sincs több, mint más népeknél. De az élet színvonala elrettentő. Mert a bűn az erkölcsi rend olyan brutális megsértése, amely ellen minden nép védekezni tud. Az életet beszennyező egzisztenciális korrupció ellen a kulturálatlan nép tehetetlen. A kis zsiványoknak és szélhámosoknak az alattomos furakodóknak és a nagyszájú hencegőknek, a fondorlatos handléknak és a nyegle becsteleneknek reménytelenül ki van szolgáltatva.” (Hamvas)

A póráz hossza

Az utóbbi napokban sokan érdeklődnek tőlem, hogy mi is történt egy közös ismerősünkkel. Egyszerűen azt válaszolom, hogy kimaradt neki, vagy nem értette meg Beckettet.

„Először is rántsa meg a pórázt, de természetesen vigyázzon, hogy meg ne fojtsa. Ettől rendszerint magához tér. Ha nem, akkor rúgjon bele, lehetőleg az altestébe és a pofájába.” (Samuel Beckett  Godotra várva)

Furcsállom, amikor néha néhol okos emberek elfelejtik bemérni, milyen hosszú pórázon vannak.

nem bírta ki a füle...

Lehet véleményed a mosóporrol

A mosópor minőségét úgy tapasztalhatjuk meg, hogy tiszta lett-e a szennyes. Talán még hozzáadhatnánk, és ne émelyegjen a gyomrunk a túlillatosított ruhadarabunktól.

A nagy kérdés, hogy ki és mikor tudja megmondani egy új tudásnak – fogalomnak – a minőségét. A kapkodó világ a tanítás részei után szívesen nekifog a diákok véleményének átlagolásához.  Túlzás lenne azt mondani, hogy a tanuló véleménye nem fontos, de hasonló túlzás azt mondani, hogy a diák képes megítélni a kapott új tudás relevanciáját. A tanuló – a lemagasabb, doktori iskola szintjén is –  csak a kapott tudás konzisztenciáját – ellentmondásmentességét – képes bemérni. Itt azonnal, hozzá kell tenni, hogy a belső konzisztenciával értelmes foglalkozni. Egy doktori iskolában kapott új tudásnak pontosan az a lényege, hogy ne stimmeljen a külső konzisztenciája. A tanuló vélemény csak a kapott tudás statikus minőségére vonatkozhat.