Nézelődök Rómában.
Mi mindent, hagytak ránk a rómaiak. Haszontalan palotákat, festményeket, szobrokat és az olimpiai stadiont. 1960-ban láttam először TV készüléket és olimpiai játékokat.
Azon spekulálok, hogy ez a mai fukarkodó (lean and mean) világ mit hagy hátra. Talán a 42 × 32 × 25 CM poggyászt, ami beleszámít a repülőjegybe. A fapados világ mással nem nagyon dicsekedhet.
Kérdezi a taxi sofőr, hogy honnan jöttem. - Nektek drukkolok, hogy megnyerjétek az Olimpiai játékok szervezését. Mi nem nyerhetünk, hiszen nagyon fukarkodunk. - Úgy legyen - mondom neki. Hátha nem csak a 42 × 32 × 25 CM poggyász marad az utókornak.
Írogatom a "Sport valósága: a diszciplínákon túli döntések" című cikkemet, ahol megmutatom, hogy milyen béna az interdiszciplináris hozzáálás, függetlenül attól, hogy melyik disziplína fogalmaira huzza rá a fizkából hozott ok-okozat dogmát.
