Talán igen, talán nem

Ne parázz, fater!

Tizenévesen idősebbik fiam egy tőle valamivel idősebb gyerekkel felmászott a Planica síugró sánc tetejére. Ne parázz, fater! – mondta, amikor lejött. Azóta fiaim többször beadták nekem ezt a nyugtatót.

Szerda reggel az Internet-Hungary közönségének én próbálom beadni a nyugtatót. Ne parázzatok! Talán mégsem korlátlan a Mesterséges Intelligencia érvényességi tartománya, de talán, most már valamire érvényes lesz.

Az apát úr kedvenc lova

Az amatőr döntéshozók, az új tudások validálásakor elvárják a bekiabálótól, hogy többet tudjon az új tudásról, mint amennyit tud az új tudás alkotója. Megtörtént velem, olyan eset, amikor bekiabáltam: „No more bonus”. – Honnan tudod – kérdezte a kezdő. – 2007. hallottam Philadelphiában Mintzbergtől. – és ő honnan tudja – jött a tipikus pozitivista kérdés.  – Spekulált és kitalálta, és teljesen jó, hiszen nincs benne belső ellentmondás – adtam az antipozitivista választ.  Felhívott egy régi tanítványom, és kérdezte, hogy milyen lesz az új főnöke – akit személyesen nem ismerek. – Katona, aki jelent a felettesének. Tanítványom nem kérdezte, hogy honnan tudom.

Umberto Eco a Rózsa neve c. regényben írja:  

– Mikor látta testvérem azt a lovat? – Dehogy láttuk, igaz-e, Adso? – fordult felém Vilmos, és igen jól mulatott. – De ha Brunellust keresitek, az állat csakis ott lehet, ahol mondtam. A cellárius meghökkent. Vilmosra, majd az ösvényre pillantott, s végül megkérdezte: – Brunellus? Ezt meg honnan tudja testvérem? – Ugyan már – mondta Vilmos –, nyilvánvaló, hogy Brunellust keresitek, az apát úr kedvenc lovát, mind közül a leggyorsabb lábú, fekete szőrű, öt láb magas, tömött farkú, kicsiny és kerek patájú, de igen szabályos járású, és kis fejű, vékony fülű, és nagy szemű állatát. Jobbra ment, ha mondom, siessetek csak utána.”

 

Gyalog is lehet

A sors úgy hozta, hogy már egy hete egy nyugdíjas hölggyel reggelizek, ebédelek és vacsorázok. Sok mindenről beszélgettünk. Tegnap amig a hölgy a pisztránggal bíbelődött, elmesélte, hogy fiának és lányának milyen autói vannak. Bekapcsolódtam a témába: - az én fiaimnak jogosítványuk sincs. Hát, akkor hogy közlekednek - kérdezte megrőkönyödve a hölgy. Repülővel, vonatal, villamossal, és gyakran gyalog.

 

Csak azt veheted elő amid van

Kávézgatok a szálloda teraszán és nézem, hogy a parkolóban egy Nagyi focizik két unokájával. Amikor a Nagyi már negyedszer rúgta a labdát az idősebbik unokájának, megszólalt a fiatalabbik: - Nagyi, nekem is rúgd a labdát. - Én elrugom és az kapja el aki ügyesebb. - válaszolta villámgyorsan a nagyi. Nem lehetne, a Nagyira ráfogni, hogy a foci mestere, viszont eggyértelmű, hogy a becsapást mester szinten műveli.

Csak azt veheted elő amid van. Gyorsan ki szokott derülni, hogy mit vehetsz elő – minek vagy a mestere. 

tehetség(telen)

„Alex Ferguson a Manchester United labdarúgóklub legendás menedzsere óvatosan még azelőtt vett be csapatába új tehetségeket, hogy az aktuális nagyágyúk elérték volna csúcspontjukat, noha emiatt olykor-olykor elveszített olyan sztárjátékosokat, akikben volt még néhány évnyi potenciál.” – írja Handy.

A bekiabálás művészete írása közben sok mindenen elspekulálgatok. Végre meg tudtam fogalmazni régi sejtésemet. A mesternek lehet bekiabálni a tehetséggondozásról, de a tehetségnek nincs mit bekiabálni a mestergondozásról. A tehetség és a tehetségtelen karrierje is annak a kezében van aki beengedheti őket a „nagy kapun”. Nem az a valódi kérdés, hogy mit csináljon a tehetség a mesterrrel. Hanem az, hogy a mester felismeri-e a tehetséget.

Nincs joga megmondani, hogy tehetségtelen vagyok! – mondják a lelkes amatőrök. Nincsenek tények. Majd ha tönkreteszek egy céget, akkor lesznek. Dehogy nincs joga. A mesternek szerződésének része magmondani, hogy kit akkar bevenni a műhelybe. A mester csak akkor mester, ha ezt tudja és bevállalja.

 

szolga

Azon vitatkozott két kollégám, hogy a szótáramban benne van-e a szolgálni szó. Annak adtam igazat aki azt mondta, hogy nincs, hiszen nem volt szolgám és én sem szolgáltam soha. No, most jön a talán igen, talán nem.

"A Mester így szólt: - Tegyük fel, hogy két szolgád van. Az egyik csak akkor dolgozik, ha látod, s ha nem látod, semmit sem csinál. A másik akkor is dolgozik, ha nem látod. Melyik szolgát fogod elõnyben részesíteni? Vuma-ce azt mondta: - Azt, aki akkor is dolgozik, ha nem látom. A Mester így szólt: - Tehát elõnyben részesíted azt, aki bolond?"