Könyvírás közben, gyakran megtörténik, hogy, törlök, írok, törlök. Az ilyen botladozásaim mindig törléssel végződnek. Tilos a diákoknak fölösleges dolgokkal terhelni. Kitöröltem háromoldalnyi szöveget, ami „a kicsi szép és jó” hangulatkeltés szüleménye volt. A bolhákat a berlini falon innen harminc évvel ezelőtt maszeknak nevezték. Olcsón vettek, és drágábban adtak el. Úgy szoktam mondani, hogy a kicsik nem kisebbek a nagyoknál, hanem mások. A kicsiknek nem a gyerekkori álma valósult meg, egyikük sem játszott kiskereskedőt a gyerekszobában. A gyerekkori álmok inkább táncdalénekes, TV-bemondó vagy autóversenyző, mintsem szabad coach voltak.
Miben van a coach vállalkozása? Túl egyszerű megválaszolni, de túl nehéz elfogadtatni. A rend-kívüli tudásod bekiabálása után vagy visszahívnak, vagy nem. Ha a tudáshátteredben mások már sokszor eladott tudása van, akkor úgy jársz, mint mikor a lóversenyen te is, és mindenki más a favoritra tesz. Keveset kapsz érte.
Kevés félremagyarázottabb szót láttam az utóbbi tizenöt évben, mint a vállalkozás fogalmát. A kisvállalkozó az egy-két személyes kiscég lett – hát legyen. De a gyárat is hajlamosak így nevezni. A nyelv alakulása természetes folyamat, és falra hányt borsó lenne ezt megfékezni. A gond csak ott van, hogy akkor hogyan nevezzük azt a vállalkozást, amelynek az a lényege, hogy valaki hazaradírozik, de legalábbis óriási kockázatot vállal. A kockázatvállalás a „mit csinálni”-ban van. A nagyzási hóbortnak sok új szabadúszó esik áldozatul, „még azelőtt bérelnek irodát és alkalmaznak titkárnőt, hogy rátaláltak volna az első ügyfeleikre… az első vásárlókat ajánlások és szájpropaganda útján kell megnyerni.” (Handy, 2016:61)